Ugrás a tartalomra
Sokféle dicsőség lehet az életben, de mind kisebb értékû annál az egynél, amely a gyermeki hit és merész álmodozás örökös megőrzését jelenti. (...) Ostobaságból és hiúságból (...) elhagyjuk gyermekkorunk álmait, melyeket áttetsző gyémántokként hozunk magunkkal az ismeretlenségből. Mindenki ilyen ragyogó, tiszta gyémántot hoz magával, mely később gazdaggá tehetné őt, s ekként gazdag lenne a világ is. De a gyémánt látszatra egyszerû, könnyen hihetjük, hogy mihaszna üvegdarabkával játszadoztunk, különösen azért, mert az emberek valaha elkezdték gyûjteni a színes kacatokat, melyek gyönyörködtetik a szemet tarkaságukkal, s emiatt értékesebbnek tetszenek. Mihelyt mások kezében ilyet látunk, szégyelljük színtelen játékszerünket, eldobjuk, és igyekszünk, hogy nekünk is olyan tulajdonunk legyen, mint a többinek. Sok idő eltelik, míg rádöbbenünk, milyen értéket szórtunk el.
Kapcsolódó idézetek
-
Bizonyos dolgokat az életben úgy kell megélnünk, mintha azok arra lennének rendeltetve, hogy érett gyümölccsé legyenek, s ha mégsem érnek meg, akkor hát elejtjük őket. Játékosan kell őket felfognunk, gyermeki módon, előítéletek nélkül. Mihelyt előítéleteink vannak, bizonyos lehetőségeket kizárunk, s életünk nem gazdag többé.
Carl Gustav Jung
-
Hiába szeretnénk örökbecsûvé tenni az élet ritka, szép, örömteli pillanatait, a suhanó idő elveszi az élet szépségeit, s a múltból csak a kudarcok maradnak meg, az álom illúziójából a valóságra ébredünk, amely azonban rémisztő és sivár.
-
Hányan fecsérelik arra az életüket, hogy a saját varázslatukat keresgéljék! Valami ingyen megszerezhető előnyt, mint például az ezüsttölgyet, politikai hatalmat, jogosulatlan elismerést - amikor mindössze arra lenne szükségük, hogy elégedettek legyenek azzal, amijük van. Néha az, amink megvan, többet ér, mint az, amiről azt hisszük, szükségünk van rá.
-
Ami születésünktől megadatik - mint például a látás - azt addig, amíg használhatóan kitart, nem az értékén kezeljük. Csak a hiány döbbent rá, micsoda kincset is kell nélkülöznünk. A gyerekek még el-eljátszanak a "milyen is lehet nem látni" gondolatával - egy szembekötősdi tartamára tán ki is próbálják - de a felnőtt már aligha gondolja végig, és pláne nem teszi meg.
Reményik László
-
Sokan az első nehézségnél feladják, lemondanak az álmaikról, és csalódottan élik az életüket. Pedig az élet szép, mindenki számára tartogat kincseket, csak meg kell ezeket találni. Lehet úgy élni, hogy az ember a sorsán kesereg, és lehet úgy is, hogy mindig a jót, a pozitívumot keressük.
Sors Tamás
-
Gyermekként a legtöbben átéltük azt a tökéletes állapotot, amikor minden jó, minden nap új izgalmakat és kalandot tartogat, és az egész élet olyan varázslatos, hogy semmi sem ronthatja el az örömünket. Csakhogy miközben felnőttünk, a felelősségek, a problémák és a nehézségek fokozatosan maguk alá gyûrtek bennünket, és elvesztettük illúzióinkat. A varázslat, amelyben valaha hittünk, szertefoszlott, köddé vált.
-
Kezdetkor mindnyájunk élete egy-egy nyers drágakő. (...) Lényünk, tetteink folyamatosan koptatják, vásítják, homályosítják vagy éppen csiszolják, karátosítják azt. (...) Végül majd az egész gyémánt szép lesz.
Vavyan Fable
-
Néha döbbenetes belegondolni, milyen apróságokban rejlenek hatalmas kincsek, és milyen parányi dolgok mesélhetnek el egy egész életérzést.
Robert Lawson
-
Görcsösen erőlködünk, hogy valóra váltsuk az álmainkat: mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy jobbá teszi az életünket. Hajszoljuk a pénzt, a népszerûséget, a hírnevet, közben elveszítünk mindent, ami igazán fontos: az egyszerû dolgokat, a társaságot, a családot, a szeretetet. Mindazt, amit valószínûleg már megszereztünk.
-
Gyerekként úgy képzeljük, hogy a barátaink sosem halhatnak meg, hogy akiket ismerünk és szeretünk, örökre velünk maradnak. Aztán az élet fityiszt mutat, mégpedig olyan hirtelen és olyan egyszerûen, hogy onnantól kezdve meg azon gondolkozunk, vajon a családtagjaink és barátaink közül megéri-e bárki is épségben a holnapot.
Darren Shan