Gondolkodunk, tehát vagyunk. Tudjuk, hogy megöregszünk, megbetegszünk és meghalunk. Tudjuk, hogy ez történik mindenkivel, akit ismerünk, mindenkivel, akit szeretünk. De ne felejtsük el, hogy eleve emiatt létezik szeretet. Talán az ember az egyetlen faj, amely depresszióba eshet, pusztán azért, mert kivételes faj, amely kivételes dolgokat teremtett: civilizációt, nyelvet, mesét, szerelmes költeményt.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül születünk, egyedül élünk, egyedül halunk meg. Csak a barátság és a szerelem keltheti azt a röpke és mulandó illúziót, hogy nem vagyunk egyedül. Orson Welles
2. Az a bosszantó a depresszióban, hogy az ember elkerülhetetlenül az életre gondol. A depresszió mindnyájunkból gondolkodót csinál. Matt Haig
3. Az ember az egyetlen lény, aki szellemi alapokon áll, aki képes az öröklétre - gondja-öröme ott gyökerezik. Akkor is, ha nem tud, vagy nem akar tudni róla. Czakó Gábor
4. Feléltük a Földet, látjuk ennek hatását, viseljük a következményeit, de minden eszközünk megvan rá, hogy mégis egy jó sztorit hozzunk ki belőle a végén. Ehhez azonban gondolkodó, cselekvő, alkalmazkodásra és együttmûködésre képes ember kell - ezt már csináltuk a fejlődéstörténetünk során. Felejtsük el a klímadepressziót: a tudás itt van, képesek vagyunk most is megcsinálni. Higgyünk a tudományban! Kemenesi Gábor
5. Mindannyiunknak egyetlen célunk van a teremtésben, ez pedig a Szeretet. De ez nem korlátozódhat egy emberre - szét van szórva a világban, és arra vár, hogy megtaláljuk. Ébredj föl, ébredj rá erre a szeretetre. Ami elmúlt, nem biztos, hogy visszatér. Ami jön, azt föl kell ismerni. Paulo Coelho
6. A szeretet, amelyből néha elege van az embereknek és időnként zavaró a számukra, feltétlen támaszt jelent és nagyon hasonlít az időre. Az idő, a színek, a hőmérséklet, a magány és persze a szeretet. Olyan dolgok, amelyek csak az emberi világban léteznek. Szabályozzák az embereket, de egyúttal szabadságot nyújtanak számukra. Ezek a dolgok tesznek minket emberré. Genki Kawamura
7. Az ember ösztönösen él. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni azt, ami körülöttünk van. A "VAN"-okat nem becsüljük. (...) Élünk, eszünk, iszunk, dolgozunk, alszunk, szeretkezünk, és észre sem vesszük, hogy mindez milyen csoda. És amikor történik egy tragédia az ember életében, akkor mintha valaki visszarántana, és azt mondaná: Gondolkodj! Gondolkodás közben eszmélsz csak arra, milyen isteni szerencse, hogy van két kezed, két lábad, két szemed. Érzel, hallasz, tudsz tapintani, ízlelni. Fülöp László
8. A halálra gondolok, kedvesem, és mosolygok. Mert az ember él, szeret, akar és elér, de minden beteljesülés egy neme a veszteségnek is, hogy utána nyugodtan el lehessen menni, ha kell, egészen is el... S miért is irtóznak az emberek úgy a haláltól? Hiszen az nem lehet rossz. Ellenkezőleg, nagy mélység, nyugalom, béke hív benne, és szabadság, amiről a lélek, amíg az ember él, csak úgy álmodik...
9. Minden ember ki van szolgáltatva az öregedésnek és a halálnak. Az öregedés és a halál fogalma elviselhetetlen az emberi lény számára; napjaink társadalmában csak nő, növekszik, fölényesen és kivédhetetlenül, míg végül betölti az egész tudatunkat, és minden mást kiszorít onnan. És szép lassan úrrá lesz rajtunk a bizonyosság, hogy a világ korlátai ki vannak jelölve. Maga a vágy is eltûnik, nem marad más, csak a keserûség, a féltékenység és a félelem. De főleg a keserûség; a hatalmas, a felfoghatatlan keserûség. Michel Houellebecq
10. Az ember a természet egyetlen teremtménye, amelyik tudatában van annak, hogy meg fog halni. Annak ellenére, hogy tudja, a napjai meg vannak számlálva, s akkor ér véget minden, amikor a legkevésbé várja, úgy vívja meg élete csatáit, mintha méltó lenne az öröklétre. Paulo Coelho