Groteszk emberiség! A Halál is csodálja, mily rángó tánc fölé süt mindenütt a nap, s olykor párfőmösen vegyül ő is a bálba, s az őrület közé iróniája csap!

Kapcsolódó idézetek

1. Mulatságos, hogy a halál mindenfelől támad. Az ember próbálja kicselezni, az egyik oldalról elbarikádozza magát, a másik oldalról a halál mégis utat talál hozzá. Stephen King
2. A halál mindig izgalmas, mindig rádöbbenti az embert, hogy mennyire élő és eleven, hogy mennyire sebezhető, s hogy mekkora mázlista volt, mert mindeddig megúszta; de ha valaki olyan hal meg, aki közel áll hozzánk, az kiváló ürügy arra, hogy az ember egy időre kiforduljon önmagából, és olyasmit tegyen, ami egyébként megbocsáthatatlan lenne. Micsoda élvezet igazán ocsmány módon viselkedni, miközben az ember csak úgy fürdik a nagy együttérzésben! Iain Menzies Banks
3. Az ember eleve mulatságos lény, mindenki a maga módján. Az ismétlődő gesztusaink, ahogy képtelenek vagyunk túllépni az unalmas önismétléseinken. Mindez mulatságos, ha éppen nem tragikus. Nádas Péter
4. Milyen furcsa a halál, és milyen könnyen összekuszálja az életet! Nelio Biedermann
5. A halál is csak komédiás; megríkatja, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával; de tiszteli a kritikust, és kitér neki! Jókai Mór
6. A tûzben az az érdekes, hogy alattomos - lopakodik, nyalakodik, aztán a válla fölött hátranéz, és kiröhög. És gyönyörû is, a rohadt életbe. Mint a naplemente, ahogy vörösbe borít mindent maga körül. Jodi Lynn Picoult
7. Hogyan örülhet az ember az értelmetlenségnek? Pedig éppen erről van szó mindaddig, amíg nevetnek az emberek; sőt azt is hozzátehetjük, hogy majdnem mindenütt örülnek az értelmetlenségnek, ahol csak létezik boldogság. Friedrich Nietzsche
8. Aki nem mulat néha a másik nemen - mint a gyerekeken vagy az állatokon -, nem is tudja őket igazán értékelni. Hiszen mindkét nem olyan mulatságos! Az emberiség tragikomikus, de a nemekre való felosztás segít, hogy meglássuk a másik abszurditását - és szánalmasságát. Clive Staples Lewis
9. Irgalmatlan az idő, rideg szelében gurulnak óriás glóriák sápadtra-válva. De az én védtelen arcom fényessége el nem múlik - gyere velem táncolni a halálba. Szécsi Margit
10. Az ember makacs lény; szereti a sorsát, akkor is, ha ez a sors a láva. Márai Sándor