Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én!

Kapcsolódó idézetek

1. Ölelj erősen, hogy a magányt megfojtsam, Vigyázz rám, kérlek, nehogy elrontsam, Bújj mellém, jó így, csak összefonódva, Védjük kis világunk a világtól óvva. Children of Distance
2. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tûz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihûlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos. Latinovits Zoltán
3. Akarlak, szeretlek, kellesz nekem, dacos, síró szived csupa vad szerelem, csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő, már lankad az ész, a védekező. Hajnal Anna
4. Ne méricskéld, ne latold magadat. Ölj öledbe, ha kellek. Vagy fölkél s falhoz veti a harag, mint a részeg a poharat, e szesztelen szerelmet. József Attila
5. Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed, Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted! Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég, Mikor a szikrából vad tûzvihar lesz, nincsen menedék! Szeretlek gyûlölni! Gyûlöllek szeretni! Children of Distance
6. Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak; adott és kapott ajándékot itt nem lehet megkülönböztetni, sem adományt és zsákmányt. Sebezve sebesülnek és sebesülve sebeznek. Egymás iránti féktelen szomjukban tulajdonképpen vágytalanok: hiszen karjukban tartják a kielégülést, aki éppúgy szomjazik. Dulakodnak, sírnak, haragusznak: de dulakodásuk ölelés, könnyük ékesség, haragjuk szerelem. Weöres Sándor
7. Ne gyûlölettől félj. Ne is őrült szavaktól félj. Ártóbb mindennél a félelem. A félelemtől félj. Nem a jó van velünk, és a rossz ellenünk. Így nem igaz semmi. Mindig a gyávaság fogna fegyvert bármiért. A semmiért.
8. Ha gond vagy bosszúság napomat árnyba vonja, s forró csókjaidat csak úgy lanyhán viszonzom én - ne gondolj semmi rosszra, ne kételkedj s ne haragudj! (...) Nem hagylak cserben én, de ha te elhagysz engem, vád csap rád, magány, rettenet, s belátod: csúf a sors, s becsülni kezded csendben fanyar, hûvös szerelmemet. Jakov Petrovics Polonszkij
9. Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
10. Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. Fodor Ákos