Ugrás a tartalomra
Gyakran halljuk a kifejezést: Az embernek természetes joga van a földhöz. Azonban ez abszurd, mert ezen az alapon azt is mondhatnánk: az embernek joga van a végtagjaihoz. Ha jogokról beszélünk ebben az összefüggésben, azt is kell, hogy mondjuk, hogy a fenyőfának joga van gyökeret ereszteni a földbe. Töltheti egy ember az életét léggömbben? A föld az emberé, és szerves része neki. Nem tudunk elképzelni egy embert föld nélkül ugyanúgy, mint fej vagy gyomor nélkül. A föld éppen annyira az ember egy része, egy szerve, mint a feje. Hol kezdődnek és hol végződnek egy ember emésztőszervei? Nincsen elejük és végük, hanem egy zárt rendszert képeznek kezdet és vég nélkül. Azok az alkotóelemek, melyekre az embernek szüksége van, hogy fenntartsa életét, emészthetetlenek nyers állapotukban és át kell, hogy menjenek egy előkészítő emésztési folyamaton. Ezt az előkészítő munkát nem a szánk, hanem a növény végzi el. A növény az, ami összegyûjti és átalakítja a tápanyagot, hogy az táplálékul szolgálhasson további folyamatokban, az emésztőcsatornában. A növények és a hely, melyet ezek elfoglalnak, ugyanannyira részei az embernek, mint a szája, fogai és a gyomra. Akkor hogyan tûrhetjük el, hogy bizonyos egyének kisajátítsák a földet, mint kizárólagos tulajdont, határokat állítsanak fel és őrzőkutyák és betanított szolgák segítségével távol tartsanak minket földterületektől, önmagunk részeitől, teljes egészben kitépjék azokat, amik voltak: testünk végtagjai? Nem olyan ez, mint az öncsonkítás?
Kapcsolódó idézetek
-
Az emberi emésztőrendszerrel összehasonlítva: a növény legelőször is "megkóstolja" gyökereivel a talajban lévő anyagokat, aztán eldönti, hogy közülük melyik jusson át az endodermiszen - éppen úgy, ahogy a mi beleink szabályozzák a tápanyagok felszívódását. Alapjában véve a növények ízérzékelő képességének mûködése nagyon hasonló ahhoz, ahogyan az emberi szervezet sejtjei tartják fenn ásványianyag-egyensúlyukat.
Daniel Chamovitz
-
A Föld nem az emberé, ő csak egy parányi része. Nem ő szőtte az élet szövetét, ő csak egy szál benne, hiszen mind ugyanazt a levegőt szívjuk. A buja zöld erdőből felszálló köd, a sziklás hegységről érkező frissítő fuvallat, a hûsítő eső után a levegő illata a növényeké, az emberé, az állatoké is. Az ember nem fogja fel, hogy amit a Föld ellen elkövet, azt végső soron önmaga ellen követi el. Márpedig ha a természetet tönkreteszi, az állatok elmenekülnek vagy elpusztulnak, és bár egyedül fogja uralni a világot, végül magára marad, és ő is el fog tûnni a Föld színéről.
-
Az emberi emésztőrendszer túlnyúlik a test határain és egészen a konyháig ér. A hőkezelés és mechanikai feldolgozás nem csupán kultúránk, hanem fiziológiánk szerves része is.
-
Az ember isteni jogon királya az egész természetnek; a földet az ő hasznára borította be növényzettel és népesítette be állatokkal a teremtő; következésképen olyan szervvel kell rendelkeznie, mellyel hasznát veheti mindazoknak az ízes anyagoknak, amelyek alattvalói világában egyáltalán feltalálhatók.
Jean Anthelme Brillat-Savarin
-
A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött.
Réczey Kata
-
Mi volna a föld ember nélkül, aki arra hivatott, hogy lássa, szeresse, felmérje és megismerje? (...) Akárcsak a föld, a világmindenség is csak az ember által vált érdekfeszítő valósággá. Másként vad erők meddő vergődése volna, másként, vagyis az ember lelke nélkül... a világmindenség valamennyi napjának nem lehet más rendeltetése, csak az, hogy melegítse az ember testét, amelyben az értelem isteni magva lakozik. Az ember a központja a világmindenségnek, mert az anyag csak az emberben jutott saját énjének tudatára, csak benne jutott el önmaga megismeréséhez... az ember - az Isten!
Liviu Rebreanu
-
Az ember, mint minden élőlény, a természet része. Nem tartozik hozzá semmi, ami természetfeletti. Az általa befolyásolhatatlan természeti erők hatásaitól eltekintve nem történhet vele semmi, mely ne volna emberi agykéreg célorientált mûködésére visszavezethető.
-
Az ember nem birtokol semmit, csak az életét. Egy rövid időre tárgyakat tart a kezében. Ha azok kőből vagy fémből készültek, biztos, hogy túlélik őt, és egy rövid időre másvalaki tulajdonába kerülnek. (...) Nézz körül: nézd a fákat és dombokat! A "emberi" törvények szerint az enyémek. Szerinted a fák törődnek azzal, hogy az enyémek?
-
Ahogyan az ökoszisztémában minden faj tökéletesen alkalmazkodik a saját ökológiai élőhelyéhez, az emberi test minden tájéka sajátos szerepet játszik a test egyensúlyának fenntartásában - amit homeosztázisnak nevezünk. A test ökológiája egy nagyobb léptékû kép, és csak akkor van rálátásunk, ha az egyes részektől eltávolodva, messzebbről nézzük, csak ekkor értjük meg az egész részeinek összefüggéseit.
Jonathan Reisman
-
Bizonyos, hogy mióta csak növényekkel táplálkozom, több, gazdagabb, finomabb ízeket érzek, ínyem fogékonyabb az ingerek felvételére, élvezőképességem növekedett, s én csak ezért is ragaszkodom eddigi étrendemhez. Aztán tapintatom is tiltakozik az ellen, hogy olyasmit megegyek, ami valaha élt-mozgott, mint én. Ember és állat között semmi lényegbevágó különbséget nem tudok. Az a tétel, hogy az ember nem testvére az állatoknak, éppannyira megdőlt, mint az, hogy a Nap forog a Föld körül. Aki tehát állatot eszik, az egész nyugodtan embert is ehetik.
Kosztolányi Dezső