Gyerekként úgy ismerkedtem meg a webdesignnal, hogy lemásoltam a menő oldalakat. Megnéztem az oldal forrását a böngészőben, és ott is volt a kód, amit copy-paste-eltem, egy kicsit átalakítottam, beleírtam a nevemet, és tessék, máris az enyém volt. Forrás megtekintése. Mi lenne, ha embereken is mûködne? Vajon szívesen megnéznénk?

Kapcsolódó idézetek

1. A mérnökök adták nekünk az internetet és a web mûszaki infrastruktúráját (...), de mi voltunk azok, akik kitaláltuk, hogy mihez kezdjünk vele. Mivel a technológia mindenki számára elérhető és ingyenes volt, mi, a felhasználók szabadon kísérleteztünk vele, közösen benépesítettük saját tartalmainkkal, gondolatainkkal és saját magunkkal. A technikusok adták a keretet, mi meg kitöltöttük. Chris Anderson (író)
2. Lehet, hogy csak azt akartam megtudni, mit is akarok. Talán ezzel jár, ha felnő az ember. Mark Lawrence
3. Gyerekkoromban zsebtükörből néztük az utcánkat. Nem tudom, próbálta-e. Noha minden a szokott helyén van, mégis egészen más színben tûnik fel, más a fénye, olyan izgalmas, mint egy dezsávü kép, egyszerre ismerős és ismeretlen. Talán azért, mert a tükörkép abszolút hiteles, de észrevétlenül fordított. Bodor Pál
4. Az internet olyan, mint egy fénymásoló. Bármi, amit le lehet másolni, és egyszer a világhálóra kerül, az szükségszerûen lemásolódik, és ezek a másolatok örökké fennmaradnak.
5. Létezik az, hogy valaki belép egy ajtón, vagy beszáll egy autóba, és amikor meglátjuk, amikor először találkozik pillantásunk az övével, azonnal tudjuk, ő az? Létezik az, hogy egyetlen pillanat során olyan mértékû és mélységû érzelmek halmozódnak fel bennünk, mint amire egész addigi életünk során nem volt példa? Behunyom a szemem, visszagondolok erre a pillanatra, és emlékezem. Arra, ami ekkor történt. Mi hatalmasodott el rajtam? Mi okozta az érzést, ami egyetlen pillanat alatt beleköltözött elmémbe, s végérvényesen felkavarta addig józannak vélt mûködését? Talán az ösztön. Talán a viszonzás csodálatos érzékelése. Mert pontosan úgy nézett rám, akkor, először, mint ahogyan szerettem volna, hogy rám nézzen. Ahogyan csak az néz a másikra, aki pontosan azt éli át, amit akkor, azokban a pillanatokban én is átéltem. Tomán Edina
6. Képesek vagyunk megérteni saját intelligenciánkat - ha úgy tetszik, hozzáférünk saját forráskódunkhoz -, illetve képesek vagyunk felülvizsgálni és kibővíteni azt. Ray Kurzweil
7. Akár akarja az ember, akár nem, azokat a mintákat viszi tovább, amiket ő látott gyerekként, úgy rögzülnek belé, mint friss aszfaltba az óvatlan járókelők szandálnyomai. Pál Sándor Attila
8. Képzeld el, hogy valaki bekopogtat hozzád és a következő információkat kéri a kormány nevében: a teljes nevedet, a születési dátumodat, a telefonszámodat, az e-mail-címedet, a lakcímedet, az iskoláidat és a munkahelyeidet, a kapcsolati státuszodat, valamennyi családtagod és barátod nevét és fényképét, fényképeket és videókat saját magadról, lehetőleg életed minden szakaszából, politikai irányultságodat, utazásaid történetét, kedvenc könyveidet, kedvenc zenéidet és kedvenc mindenedet. Átadnád ezeket az információkat? A közösségi médiában magunktól adjuk meg mindezt (és még annyi mindent), és szinte bele sem gondolunk, hogy mit kezd ezekkel az információkkal a közösségi média mögött álló vállalat.
9. Emlékeink konstruktívak. Rekonstruáltak. Az emlékezet úgy mûködik, mint egy Wikipedia-oldal: belemehetünk és megváltoztathatjuk, de ezt mások is megtehetik vele. Elizabeth Loftus
10. Az internet sok gyerek számára az önmegvalósítás eszköze. Lehetővé teszi, hogy felfedezzék, kik is ők, és mivé akarnak válni, ez azonban csak akkor mûködik, ha megmarad magánjellegûnek és névtelennek, ahol lehet úgy hibázni, hogy közben senki sem figyel meg. Attól tartok, az én generációm volt az utolsó, amely élvezhette ezt a szabadságot. Edward Snowden