Gyerekkoromban én voltam a legkisebb a családban. A legkisebbek mindig mókamesterek (...), mivel csak egy-egy jó poénnal tudnak bekapcsolódni a felnőttek társalgásába.

Kapcsolódó idézetek

1. Én vagyok az, aki melletted ül az iskolában. Én vagyok az, aki egy kicsit dagi. Én vagyok az, akit azért gúnyolnak, mert kicsi. Én vagyok az, akit folyton piszkálnak, mert bolondulok a számítógépekért. Én vagyok az, aki egy kicsit tájszólással beszél. Én vagyok az, aki a tornaórán ügyetlenkedik. Én vagyok az, akit mindenért hibáztatnak. Én vagyok az, aki hazafelé fél a buszon. Én vagyok az, aki amikor siet, mindig megbotlik. De az is én vagyok, akinek van elég bátorsága, hogy felkeljen, és másnap újra végigcsinálja az egészet. Andrew Matthews
2. A gyerekek mindig csúfolják egymást, nincs ebben semmi különös. Mindig van valaki, aki nevet, és egy másik, akin nevetnek. Lauren Oliver
3. Gyerekként talán a legnagyobb dolog, amit kaphatok a szüleimtől, az, hogy szeretnek olyannak, amilyen vagyok. Hibázhatok, lehetek hülye, de érzem, hogy biztonságban vagyok akkor is, ha valamit elcseszek. D. Tóth Kriszta
4. Remélem, nem felejtesz el szórakozni egy kicsit. Gyerekként szórakoztatónak kellene lennie az életnek. Jennette McCurdy
5. Én nem akarok felnőtt lenni. (...) A felnőttek mindig azt mondják, hogy bonyolultak a dolgok. Nicholas Sparks
6. A gyereket sokszor leintik, hogy ne bohóckodjon, pedig pont arra kellene őket biztatni, hogy csak bohóckodjon, ameddig tud. Mindenkinek van egy saját kincsesbányája, a saját gyerekkora. Csukás István
7. A felnőtté váláshoz elkerülhetetlen, hogy az ember egyszer csak elkezdjen őszinte lenni saját magához. Valahogy a gyermeki léthez tartozik hozzá, hogy játszunk. Mindig mindenféle szerepeket játszunk, amíg kicsik vagyunk, és ebbe nagyon könnyû beleragadni. Szinetár Dóra
8. A fiatalság, különösen ha csoportban van és ha nem kell tartania semmiféle megtorlástól, mindig is gúnyos és fölényes az idősebbekkel szemben, kétségbe vonja azoknak szellemi képességeit, mulat szokásaikon és ha lehet, még túlozza, sőt meg is játssza a két csoport között lévő különbséget. Szerb Antal
9. Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerû lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül. Pelham Grenville Wodehouse
10. Azért hazudunk az arcunkkal, mert gyerekkorunk óta erre tanítanak minket. (...) "Próbálj meg mosolyogni, hisz mégiscsak az unokatestvéredék jönnek vendégségbe!" - hangzik el nemegyszer, és mi megtanulunk mosolyt erőltetni magunkra. A szüleink és a társadalom lényegében azt sugallja, hogy rejtőzzünk el, csaljunk és hazudjunk arcunkkal a társadalmi harmónia fenntartása érdekében. Joe Navarro