Gyermekkoromtól fogva nem Olyan vagyok, mint más. Szemem Nem úgy lát, nem közös kutak Habja bennem az indulat. Nem közös forrásból ered Bánatom. Gyújtva szívemet Más fokra izzik örömöm. S ha szeretek: azt is külön.

Kapcsolódó idézetek

1. Gyermekkoromtól fogva nem Olyan vagyok, mint más. Szemem Nem úgy lát, nem közös kutak Habja bennem az indulat. Nem közös forrásból ered Bánatom. Gyújtva szívemet Más fokra izzik örömöm. S ha szeretek: azt is külön. Edgar Allan Poe
2. "Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor. Még nem tanult meg hasonlítani." "Szeretteti magát, akár mi egykor. Ha különbözik, az is valami." "Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet. Ha különbözöm, csakis akkor élek." Térey János
3. Nekem attól nem lenne jobb, hogy másnak is rossz. Azt akarom, hogy nekem ne legyen az. Nem ugyanaz a kettő. Leiner Laura
4. Nemcsak azért kívánlak, mert kívánlak, s kívánva, nem-kívánni lenne kedvem, de ha nem várlak is, annyira várlak, hogy fagy és hőség váltva dúl szívemben. Pablo Neruda
5. Szeretem, ahogy van, amilyennek látom. Szeretem, szeretem. És ha egészen más, mint ahogy szeretném. Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.
6. Mások éltem érzeti, Más alakja testemnek. Mások lelkem repületi, Más aránnya létemnek; Más most egész természetem: - Mert szeretek s szerettetem; Másként jár most az idő, Mióta már enyém ő. Kisfaludy Sándor
7. Gyûlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel, Gyûlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel, Gyûlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre, Gyûlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle. Gyûlölöm, gyûlölöm, ha hazudsz, és azt is gyûlölöm, ha nem, Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. Gyûlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, S gyûlölöm, hogy nem gyûlöllek egy cseppet sem, Szemernyit sem, nem gyûlöllek én.
8. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem érezzük át a másik ember örömét és bánatát. Úgy nem lehet szeretni, hogy nem fedezzük fel a közös pontokat azokkal, akik első pillantásra annyira másoknak tûnnek, mint mi.
9. Mintha ifjúságom bús öregkor lenne. Nem szeret, nem lángol piros szenvedéllyel; Borús, barna árnyék borul a lelkemre, Mely beteg és sápadt, mint hûs, holdas, éjjel. Jovan Ducic
10. Nem tagadom, milyen szörnyen kívánlak; szívem pokol, megmutatom, hogy ég; de hisz tudod, választóvíz szerelmem, melyben megtisztul az érzékiség. Nekem szabad egyedül Érted égnem; mindenki bûnös, ha kíván, csak én nem. Kálnoky László