Gyönge fejekben a hiúság a legnagyobb bajt okozhatja. Mi sem könnyebb, mint egy fiatal nő reményeit túlságosan fölcsigázni.

Kapcsolódó idézetek

1. A női szívet a hiúság, a szenvedély és az ajándék könnyen megejti. G. Hajnóczy Rózsa
2. A hiúság, ha bizonyos fokot meghalad, rendkívül veszedelmessé válhat. Nem elég, hogy az embert mindenféle haszontalan munkára és időpocsékolásra késztetni, melyek inkább a látszat, mint a lényeg kedvéért történnek; nem elég, hogy hatása alatt az ember csak önmagára gondol, és másokra csak legfeljebb annyiban, hogy mit gondolnak róla, hanem még el is veszítheti általa a valósággal való kapcsolatát. Jár-kel az életben anélkül, hogy megértené az emberi összetartozást; anélkül, hogy az élettel bármiféle viszonyban volna. Alfred Adler
3. Nem szabad mindjárt azt képzelnünk, hogy szándékosan bántott meg bennünket. Egy csupa élet fiatalembertől nem várhatjuk, hogy mindig óvatos legyen és körültekintő. Az embert gyakran csak a hiúsága téveszti meg. Jane Austen
4. Az őszinteség és a túlbuzgóság teszik veszedelmessé a félmûvelt embereket. (...) Az ilyen emberek akaratukon kívül sok szerencsétlenséget okozhatnak. Liviu Rebreanu
5. A hiszékenység a legveszélyesebb csapda.
6. Ez a baj a gondolatokkal. Hogy kigondolják önmagukat, majd belepottyannak az ember fejébe abban a reményben, hogy ő is így fogja gondolni. Terry Pratchett
7. Nincs veszedelmesebb annál, mint amikor az emberi szívet behálózza valami rossz. Minél sûrûbb szövedék fonódik köré, annál nehezebb aztán előhívni belőle a jóságot. Kätlin Kaldmaa
8. Keserû dolog, ha az embernek deres fejjel kell beismernie elkövetett hibáit. De még keserûbb, ha már arra sincs ereje, hogy jóvá tegye. Leonyid Leonov
9. Nem az a baj, ha időnként hajba kapnak a házastársak. Az a nagy baj, ha efölött nem képesek napirendre térni. Nem az rontja el az együttélést, aki néha felcsattan, odamond, hanem az, aki nem hajlandó megbocsátani, aki durcáskodik, felemlegeti sérelmeit, mindig újrakezdi.
10. Ha férfi lelkedet Egy hölgyre föltevéd, S az üdvösségedet Könnyelmûn tépi szét; Hazug szemében hord mosolyt És átkozott könyût, S míg az szivedbe vágyat olt, Ez égő sebet üt. Vörösmarty Mihály