Gyönyörû, kora nyári szürkület ereszkedett alá, amikor nagyon tudnak fájni az emlékek, a kezdet és a befejezés.

Kapcsolódó idézetek

1. Mint régi filmeken a hajnali táj, egyszerre szép és egyszerre fáj az a pillanat, ha eljön az érzés, hogy elköszönni muszáj. Zanzibár
2. Mint amikor a gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csendben fájnak.
3. Gyönyörû, olyan gyönyörû volt, és mégis olyan szomorú, mint egy hervadó őszi liget, mely csupa szín, és mégis csupa hervadás, csordultig színekkel és mégis színültig halállal tele. Pilinszky János
4. A keserûség, a bánat szétfolyó felhők az emlékezet egén; egyik-másik még nagysokára is megremegtet, szemünkbe lopja régen eltagadott vagy éjjelre tartogatott könnyûinket. Az öröm ragyogó sugár, mely a könnyeken milliószor áttörve megsokasodik s visszavetődik a legkésőbbi aggkor napjaira. Gaál Mózes
5. Utolsót lobban a nyár, Aztán kialszik végképp, Arcodon most fakó a bánat, Akár egy régi térkép. Ákos
6. Az, hogy "nincs", hogy "elveszett", hogy "elhagyott", hogy "elmúlt" - fáj. Nagyon fáj. És mégis: lehet ez a fájdalom szép is. Müller Péter
7. Az emlékek: fenséges költészet, ha eleven boldogságunkra emlékeztetnek, de perzselő fájdalom, ha behegedt sebekhez érnek. Ivan Alekszandrovics Goncsarov
8. Mint régi kép, ha véletlen előkerül, emléked újra rám talált kegyetlenül. A sápadt fényben látom égő arcodat, megint úgy érzem, a szívem megszakad. Bródy János
9. A legszebb nyári nap is sokszor bizonytalanul kezdődik.
10. Öregszem és fáradt vagyok. Kezd fanyar lenni, ami édes, az idő szép lassan kivégez s nemsoká mindent itt hagyok. Szabó Lőrinc