Ugrás a tartalomra
Ha a fát nézed, a te anyád rajta a gyökér, a levelek, az ágak és a korona is, és mi, mi vagyunk a kertészek, nekünk kell ügyelnünk arra, hogy a fa állva maradjon, hogy ki ne szakadjanak a gyökerei.
Kapcsolódó idézetek
-
Azt hiszed, olyan sokban különbözöl tőlem, vagy akár ettől a fától? Ha erősen figyelsz, akkor te is hallhatod, hogy minden élőlény együtt lélegzik, érzed, ahogy minden növekszik. Mindannyian együtt élünk, még ha sokan nem is úgy viselkednek. Ugyanaz a gyökerünk - mind ugyanannak a fának az ágai vagyunk.
-
A haza gyökér, melyből életünk fája kisarjadt, az a pont a Föld kerekségén, ahol törzsünk a Föld tápláló, életadó, fenntartó erejét issza legmélyebb gyökérszálain át. Lombba borultan, terebélyes növésben széttárhatjuk messzenyúló ágainkat, - más, idegen törzsből fakadt lombok testvéri szövevényeibe kulcsolódva, a rög fölé emelkedett büszke koronával - ám csak azért, mert ott gyökerezünk abban a rögben, amelyből kinőttünk. Ha elvágják gyökereinket, korhadó hulladék, tûzrevetendő holt anyag lesz belőlünk; matériánkból szerencsés körülmények talán pompás remekmûveket faragnak, de eleven, viruló, gyümölcsöző valóságunknak vége.
Baktay Ervin
-
A családok olyanok, mint a fa ágai. Különböző irányokba növünk, de a gyökereink egyek maradnak.
-
De jó is lenne, ha belelátnánk a földbe, hogy szemügyre vehessük mindazt, amit a felszín alatt rejtőzik - mint ahogy a mennyboltra tekintve ellátunk a távoli csillagokig! Egy faóriásra pillantva tekintetem végigfut barázdált törzsén, ágai és levelei sokaságán. Ez azonban a fának csak az egyik, a látható része, a föld alatt él a mélység felé nyújtózkodva testének másik fele - a gyökerei. Milliméterről milliméterre hatolnak lefelé évről évre, talajszemcséket tolva félre, sziklákat ölelve körül, olykor egymásba fonódva, hogy vizet és ásványi sókat vegyenek föl a talajból, és továbbítsák ezeket a test föld feletti részének, amelyet szilárdan rögzítenek is.
Jane Goodall
-
A fa az öröklét jelképe. Koronáján a lelkek járnak táncot, a gyökerei a halottakhoz érnek, a törzse az út, amin járunk.
Bauer Barbara
-
A fák ismerik és értik a folytonosságot. Könnyû nekik, hiszen hosszan élnek, és ha ki is dönti őket a szél, sokszor még a gyökerükről is képesek újra kihajtani. Mi emberek, itt lenn a földön, anyagba zárva, nem tudjuk, hogy nekünk is hosszú az időnk. Egy életnyi időtartamban gondolkozunk. A testünk valóban olyan sérülékeny és esendő. Meghalunk és elporladunk, ha lejár a kiszabott időnk. Szerintem a legtöbb ember el sem tudja képzelni, hogy más perspektívában is nézhetnénk a dolgokat. Nem látunk rá az életek láncolatára. De annyi történet van, ami csak akkor nyer értelmet, ha feltesszük, hogy nem a születéssel vagy a fogantatással kezdődött.
Réczey Kata
-
Szeresd a fát, hisz ő is érez,
Szép gyöngén nyúlj a leveléhez;
Ágát ne törd, lombját ne tépjed,
Hagyd annak, ami: épnek, szépnek,
Ne bántsd a fát!
Benedek Elek
-
Beszéljünk többet a fákról,
mert élet van bennük:
élelem, otthon és évszakok.
Ha őket csak élni,
maguktól nőni hagyod,
az már önmagában
a legnagyszerûbb dolog.
-
Azt mondják, a fa ereje a gyökerében van, nem az ágaiban. De a gyökereknek talaj kell, amibe belekapaszkodhatnak.
-
Nézz a tölgyre, melynek
Gyökere van, egyebe sem,
Orkán tombolhat, zenghet ég:
Õ áll merőn, egyenesen!
P. Jánossy Béla