Ugrás a tartalomra
Ha a fogvatartottakról beszélünk, előkerül az "ők" és a "mi" mentalitás. Sokan gondolják úgy, hogy "ők" szörnyetegek, akik süllyedjenek csak el, és éljenek zabkásán. Nonszensz - hiszen mindannyiunkat egyetlen rossz döntés választ el a börtöntől. Egy hét múlva börtönben találhatjuk magunkat, elég, ha elgázolunk valakit, amikor hatvannal hajtunk egy ötven kilométeres zónában. (...) Ám, ha szisztematikusan elállatiasítjuk az embert, méltatlan, lehetetlen helyzetekbe hozzuk, állandó unalomnak és frusztrációnak tesszük ki, biztosan nem a jó tulajdonságait hozzuk elő, pláne nem rehabilitáljuk.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha innen kikerülünk, mi akkor is itt maradunk már. Mintha valami madzag lenne rajtunk onnantól, így képzelem, és mindig megállít ez a börtön, mert van egy görcs, amivel ennek a zárkának a rácsaihoz vagyunk kötözve. Esküszöm, elszakítanám! Jó lenne valahogy kitörölni, letagadni ezt az egészet, hogy ne bántsanak ez miatt odakint a tisztességes állampolgárok, hogy azt higgyék, mink is olyanok vagyunk, mint ők.
Hartay Csaba
-
A fogvatartottak a vétküktől függően stigmatizálódnak, és elveszítik az énképüket. Ahhoz viszont, hogy segítsünk, hogy jelentős változásokat érjünk el, először is az embert kell látnunk egymásban, az erőt és a gyengeséget is beleértve.
Shahed Yousaf
-
Ha az emberek csak egy kis időt szánnának rá, hogy elgondolkozzanak, rájönnének, hogy az életüket irányító elképzelések egyszerûen nevetségesek! De nem teszik meg, hanem vakon mennek tovább, észre sem véve a börtönfalakat, amelyeket felhúztak maguk köré.
Bob Proctor
-
Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod.
Vavyan Fable
-
Rövidlátó megoldás egyre több börtönt építeni és egyre hosszabb büntetéseket kiszabni - a problémát ezek csak fokozzák. (...) Ha csak rázárjuk valakire a zárkaajtót, nem teremtünk lehetőséget értelmes tevékenységre vagy képzésre, korlátozzuk a családi kapcsolatokat és a látogatást, és a kiszabadulókat nem segítjük munkalehetőséghez és lakhatáshoz, jóval nehezebben integrálhatók vissza a társadalomba, és nő a visszaesés valószínûsége.
Shahed Yousaf
-
Ami a börtöneinkben folyik, az a köz ügye. A közösség olyan büntetéseket vár, amelyek vezeklést, de rehabilitációt is ígérnek. Az elvárás és a valóság azonban ebben az esetben nem esnek egybe. A börtönben azt tanítják, hogyan élje túl az ember a börtönt, és nem azt, hogyan viselkedjen az ember a polgári életben. Ez a tudás nem annyira épületes, sem számunkra, sem azon közösség számára, ahová visszatérünk.
Piper Kerman
-
Egy bûnözőt az nem változtat meg, hogy milyen börtönben ült, jó vagy rossz börtönben. A börtön az mindig is börtön marad. Ott is, aki akar változni, az tud változni. Csak akarni kell.
-
A börtön az szó szerint egy gettó, klasszikus értelemben: az USA kormánya ide zárja azokat, akik veszélyesek, és azokat is, akik kellemetlenek lehetnek a társadalom számára: elmebetegeket, anyagfüggőket, olyanokat, akik szegények, mûveletlenek, vagy nincs szakképesítésük. És ez a fajta gettó odakint is létezik, sőt, onnan még nehezebb szabadulni (...). Tulajdonképpen egy nagy forgóajtó választja csak el a kinti vidéki és városi gettót és ezt a benti, formális gettót, vagyis a börtönt.
Piper Kerman
-
Emberként automatikusan értékelünk és ítéleteket alkotunk: tetszik vagy nem tetszik, jó vagy rossz, pozitív vagy negatív. Ez természetünkből fakad. Gyors eszköz az agyunknak ahhoz, hogy felmérjen egy-egy helyzetet vagy tapasztalatot. Egyfajta mentális rövidítés. (...) Ha megállunk, és ítélkezés nélkül megengedjük, hogy minden úgy legyen, ahogy van, akkor rá tudunk nézni az adott tapasztalatra, elgondolkodhatunk rajta, és bölcsen választhatunk a lehetőségek közül, már ha egyáltalán úgy érezzük, szükségünk van valamire. Így eltávolodunk az automatikus reakcióinktól, amelyek nem mindig segítenek.
-
Minél tovább élünk, annál inkább rádöbbenünk, hogy semmi sem adott. Ha kellően hosszú ideig élünk, szükségképpen menekültté válunk. Mindenki felfogná, hogy nemzeti hovatartozása hosszú távon semmit sem jelent. Mindenki átélné világnézetének aláásását és megcáfolását. Mindenki megértené végre, hogy az embert mindössze az határozza meg, hogy emberi lény.
Matt Haig