Ha a halál tényleg nem a vég, (...) lehet hogy nem akkor találkoztunk legelőször. Talán már sokkal korábban ismertük egymást. Nem tudom biztosan, de azt hiszem, hogyha egyszer egy kötelék megköttetik, akkor az sohasem tûnik el.

Kapcsolódó idézetek

1. Valójában sohasem mondunk egymásnak búcsút. Mindig ott marad valami, egy pillanat, ami még visszajöhet. Megérkezhet újra, bekopoghat akár kérdés nélkül. Ugyanis az élet tartogat meglepetéseket. Az, aki még tegnap nem volt az életed része, ma már az, a másik, aki meg rég elveszett, bármikor előkerülhet. Vannak szálak, amikről azt hiszed, már lezárultak, közben meg nem. Oravecz Nóra
2. Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart.
3. Az, hogy mi köt össze minket, néha megmagyarázhatatlan. Akkor is összetart, ha már a köteléknek el kellett volna szakadnia. Van, ami még a távolságot is legyőzi, és az időt és a józan észt; és néha egy kötelék örökké tart.
4. Tudod, a világon minden összefügg egymással. Ez azt jelenti, hogy ha el is válunk egymástól, sose leszünk egyedül. A kötelék, ami a szeretteinkhez fûz, mindig összekapcsol majd minket.
5. Ahhoz képest, hogy elég sok rejtélyben volt már részem, van egy, amit még mindig nem értek: hogy miért bukkannak fel bizonyos emberek az életünkben? Miért mennek el mások? És megint mások miért válnak a részeddé? Némely barátságról úgy érzed, örökké fog tartani, más barátságok pedig túl hamar érnek véget. (...) Nem minden barátság sorsa, hogy egy életre szóljon; ami tényleg örökké tart, az a fájdalom, amikor elveszítünk valakit.
6. Megmentettük egymás életét; ez olyan kapocs, ami mindig köztünk marad. A barátság elhalványulhat, de ott van az a kötelezettség, az a rettegésből, vérből és közösen átélt erőszakból kovácsolt tudat, ami sohasem tûnik el igazán. Laurell Kaye Hamilton
7. Vannak emberek, akikkel kapcsolatban az első pillanatban azt érezzük, mintha mindig is ismertük volna egymást. Ezek az emberek nem véletlenül találkoznak. Földvári-Oláh Csaba
8. Ha valakivel egyszer közel álltatok egymáshoz, az sosem múlik el igazán.
9. Ha két ember az életük egyes szakaszában annyira közel áll egymáshoz, hogy őszinte barátság fûzi össze őket, akkor az hogyan múlhat el? Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát. Papp Csilla
10. Nem ismertük egymást, mégis úgy tettünk, mintha ismernénk, és az elkövetkezendő napokban barátokká váltunk, mert éppen akkor, éppen ott, éppen olyan emberre volt szükségünk. Az én valóságomban soha nem találkoztunk volna, de néha az állandóságban akadnak olyan pillanatok, amelyekben az életünkön átsuhanó észrevétlen emberek egyszerre testet öltenek.