Ha a mûveknek lenne mondanivalója, üzenete, akkor a mûvészek alighanem azt alkotnák meg, s nem vesződnének csendéletekkel, szimfóniákkal, drámákkal, regényekkel, költeményekkel.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészet, azt hiszem, maga a titok. Egy kép vagy egy zenemû elsősorban mégis csak az érzékekre hat. Kell, hogy legyen benne valami, ami konkrétan nem fogalmazható meg, amit csupán érzünk, sejtünk. Egy regény, illetve egy színdarab sem mindig kizárólag a megfogalmazott történetről szól, hanem mindig sokkal többről, ami a mondatok, az események mögött van. Vojnich Erzsébet
2. A mûvészet nem az ember tudatára, hanem az érzelmeire hat, hogy meglágyítsa, megpuhítsa az emberi lelket. A nagy mûalkotás eszmeisége sokrétû és meghatározhatatlan, akár az élet. Ezért sem számíthat az alkotó mûve tökéletes befogadására, mely megfelelne a saját értelmezésének. A mûvész csupán törekedhet arra, hogy megmutassa a maga világfelfogását, hogy az emberek az ő szemével nézzék a világot, hogy áthassák őket a mûvész gondolatai, kétségei, érzései. Andrej Tarkovszkij
3. Nem hiszem, hogy a mûvészetnek kellene gondolkodnia a saját társadalmi jelentőségéről. Ha a mûvészetnek van feladata, akkor csak az, hogy magas szintû alkotásokat hozzon létre. A magas szintû alkotás pedig nem más, mint a lét autentikus megragadása. Ha ez sikerül, annak nyilván van hatása a világra. Amikor nagy mûvet olvasol, hallgatsz, látsz, akkor egyértelmû: e nélkül a mû nélkül immáron nem kompakt a világ. Háy János
4. A mûvészetnek szerintem olyasféle szerepet kell betöltenie, hogy kizökkentsen a mindennapokból, és lehetőséget teremtsen arra, hogy valamit végiggondoljunk, amit e nélkül talán nem tennénk meg. Nem hiszek abban, hogy érdemes ennél többet vállalni, hogy a mûvészetnek nevelnie kellene. Éppen elég az embereket a szembesülésre ösztönözni.
5. A mûvészetek tanulmányozása, akárcsak a régi szerzőké, bizonyos tartást kölcsönöz a számunkra, kielégülést eredményez bennünk magunkban; nagy témákkal és nagy érzeményekkel töltvén meg bensőnket, úrrá lesz minden vágyon, amelyek kifelé törekednek, ápol viszont minden méltó igényt a csöndes kebelben; és miként festők, szobrászok, építészek, úgy jár a mûkedvelő is: magányosan dolgozik olyan élvezetekért, amelyeket másokkal megosztania eszébe sem jut. Johann Wolfgang von Goethe
6. A mûvészet nem az eszközök, hanem a szellem mûve. Az eszközök hatását nem szabad érezni rajta. A hangján sem szabad hallanunk, hogy durva dörzsölés fizikai eredménye. A mûvész lelke határozza meg tárgyát és lényegét alkotásának. Teljesen szabad. De aki ezzel a szabadsággal visszaél, és nem őszinte hanggal, színnel, alakkal lép elénk, nem mûvész. Ámító, gyakran önámító. G. Hajnóczy Rózsa
7. A mûvészetnek nem lehet az a célja, hogy minél többen szeressék és kövessék. A mûvészetnek az a dolga, hogy megnehezítse az emberek számára azt, hogy úgy éljenek, ahogy nélküle éltek volna. Ezért a szenvedélyes elutasítás sokszor inspirálóbb és boldogítóbb, mint a higgadt tudomásulvétel. Eörsi István
8. Mûvészetből nem lehet megélni. A mûvészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A mûvészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit. Kurt Vonnegut
9. Az lenne a legjobb, ha a mûvészet nem lenne többé a mûvész identitásának forrása, de pusztán önmagát se szolgálná - legyen a mûvészet az emberekért, hogy figyeljenek és érezzenek valamit.
10. A mûvészet szükségképpen az életet tükrözi, mintegy megtisztítja a lényeget az esetlegességektől, és a végén életszerûbb lesz, mint maga az élet.