Ugrás a tartalomra
Ha a nagyon is földi dolgok ellenére, melyek révén a természet irányít bennünket, szépnek és jónak találjuk a szerelmet, miért ne erősíthetnénk magunkban ezt az érzést azzal is, hogy némi égi és mûvészi tejszínhabot öntünk rá? Ha beszélünk, éneklünk, költeményt írunk, festményt alkotunk, színdarabot játszunk róla, csak még szebbé és még érdekesebbé tesszük azt. Az pedig csak jó! Az evolúció sohasem tiltotta meg nekünk, hogy az élvezetet általunk választott trükkökkel is fokozzuk. Egészen addig, amíg rendesen szaporodunk.
Kapcsolódó idézetek
-
Mindig az a jó, amit szeretettel mûvelünk. Voltaképpen csak addig is élünk, míg valamit becsesnek érzünk.
Gárdonyi Géza
-
Mûvészetből nem lehet megélni. A mûvészettel csak elviselhetőbbé lehet tenni az életet. A mûvészet, akármilyen jól vagy rosszul csinálja valaki, a lelket táplálja, az Isten szerelmére! Énekeljünk a tus alatt! Táncoljunk a rádió mellett! Meséljünk történeteket. Írjunk verset, akár rossz verset is a barátainknak. Csináljuk olyan jól, amilyen jól csak tudjuk. Csodálatos jutalomban lesz részünk. Alkotni fogunk valamit.
Kurt Vonnegut
-
A szerelem nem tőlünk függ, ám az elménket érintő állapotot magunk tartjuk fenn folyamatosan azáltal, hogy csak szerelmesünkre gondolunk. Akaratunktól függetlenül ott van bennünk, és hatására minden megváltozik körülöttünk. Mintha rózsaszín szemüvegen át látnánk a világot, mintha folyton csak képzelődnénk. (...) Minél többet gondolunk rá, annál több okunk van szeretni.
-
Földi sorsunknak egy cukra van, a gyönyör.
Nincs, ami életünk jobban megédesítse;
folyékony aranyat csordít az kelyheinkbe
és gyöngyös örömök kincstárát tárja föl.
Tubarózsát teremt tél jegéből-havából,
és egész évre víg tavaszidőt varázsol.
-
Sokan vannak, akik azt állítják, hogy a szerelemnek nem lehet parancsolni. Ez az emberiség egyik nagy tévedése! A szerelmi fellángolásunkat ugyanúgy lehet nevelni, irányítani, mint bármi mást: szülőt, testvért, kutyát vagy matektanárt. Azt kérdezitek: hogyan? Egyszerû. Önmeggyőzéssel. (...) Csupán őszintén kell válaszolni néhány kérdésre. Vajon a sok millió ellenkező nemû közül miért pont ő tetszik? Mert szebb és csinosabb mint a többi? Na, bumm! És akkor mi van? Vagy talán mert látszik a szemén, hogy okosabb is? Hát igen. Véletlen adottság. Nem az ő érdeme. Így született. Vagy talán nem két lába, két keze és egy feje van neki is, mint a többieknek? Nevetséges! Pont olyan, mint más. Ilyeneket kell mondogatni magunknak szépen, lassan, nyugodtan, miközben közeledünk a kiválasztott személyhez, hogy bebizonyítsuk: minket nem vakít el a szerelem. Vagy talán az számít, hogy ha látjuk a kedves személyt, kiszárad a szánk, kiguvad a szemünk, remegünk, mint a kocsonya és a szívünk ki akar ugrani? Röhej! Ez csak biokémia! Az a helyzet, hogy az adrenalin-szintünk, vagy mi az izé emelkedik. Meg a vérnyomásunk. Meg a cukrunk. Ez kérem tananyag! No, most aki mindezt bölcsen és pontosan átgondolja, az a szerelmi fellángolást könnyedén kézben tudja tartani.
Nógrádi Gábor
-
Esztendőkön át elhitettem magammal, hogy nekem nincs szükségem ama zûrzavaros, viharos, elmeölő hadijátékra, amit férfi és nő folytat egymással, szerelem címen. De van-e más, ami egyszerre képes felkavarni érzékeket, érzelmeket, van-e más, kedvesebb szörnyeteg, mint a gyönyörûség vágya, melynek fojtogató ölelésében ritka csoda ér: érezzük, hogy élünk?! Nem mást, nem kevesebbet akarunk, csupán mindent: élve megelevenedni.
Vavyan Fable
-
A többi életnek csak a peremét látjuk, s nem sejtjük, milyen apróságok roncsolják. Ezekből mûalkotást faragunk. Elemi módon regényesítjük őket. Valamennyien azon vagyunk voltaképpen, hogy mûalkotássá avassuk az életünket. Arra vágyunk, hogy örökké tartson a szerelem, pedig tudjuk, hogy nem tart sokáig; és hiába tartana egy életen át, valami csoda folytán, mert akkor is tökéletlen volna.
Albert Camus
-
A csevegés éppen nem zárja ki köréből a tudományt és mûvészetet, nem pusztán a jó időről, vagy tisztán női társaságban a háztartás kellemetlenségeiről és gondjairól akar értekezni, a csevegés, mint tarka lepke virágról virágra, egyik tárgyról a másikra száll, könnyedén érinti, (tehát nem vitatkozik) a legváltozatosabb és legérdekesebb dolgokat.
Kalocsa Róza
-
A létezés gondja, baja közepette hirtelen túláradó meggyőződését érzem, hogy a mi sorsunknak egybe kell fonódnia. Érzem, hogy nem létezik más élvezet, mint az Õ élvezete, nincs szomorúság, csak mikor Õ okoz fájdalmat a sóhajával. Szerető mosolyában minden boldog lesz. Elhalványulnak korábbi hivalkodó ambícióink, kötöttségeink, terveink, nézeteink. A kedvéért hátat fordítunk a társadalmi elvárásoknak - ilyen a szerető. Ez a szerelem.
Benjamin Disraeli
-
Ha az ember szeret, látja azt, amiben őszintén gyönyörködni tud. Akkor is, ha a felszíni tulajdonságok esetleg nem tûnnek vonzónak. Szeressünk mögé! Szeressünk fölé! Ott mindig van valami, ami nagyrabecsülésünkre és csodálatunkra méltó.
Vekerdy Tamás