Ha a sors egy gép, akkor mi vagyunk a fogaskerék közt őrlődő homok. Gyámoltalanok vagyunk. Nem akarunk mást, csak erőt, még ha azzal nem is tudunk másokat megvédeni, hogy meghosszabbítjuk kezünket, vágyunk egy kardra, amibe belekapaszkodhatunk. Az erőnek, mellyel összetörhetjük valaki sorsát, úgy kell kinéznie, mint egy lesújtó pengének. Az én erőm az lenne, hogy összezúzom a végzetemet? Vagy engem is elnyel az erő?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a sors a gép, mi vagyunk a fogaskerekek, amik hajtják. Nem tehetünk mást, mint hogy hiszünk abban, hogy ez a szerkezet tökéletes és továbbra is halad előre. Az egyéni fogaskerekek ereje és céljaik.
2. Sors. Végzet. Szerencse. Az ember börtöne. Az emberek múlatják az időt, élvezik az élet adta lehetőségeket. Kávét vagy teát, jobbat vagy balt. Mintha számítana. Mindannyian csak forgunk a keréken. Van egy mód, hogy távol maradjunk a keréktől. Nem a fiatalság az. Nem is a szépség vagy igaz szerelem. Én tudom, hogy maradjak tőle távol. Én irányítom a sorsomat. Túléltem, mert tudom, hogy muszáj tönkre tenni bárkit, bármit, még azt is, amiket szeretsz, hogy az istenek kegyesek maradjanak.
3. Milyen jó is lenne, ha a sorsunk olyan egyenes volna, akár egy bambuszbot... láthatnánk, kinek a kezében van a másik vége. De a sors olyan, akár egy piros fonal. (...) Néha képes összegubancolódni, ezért nem tudjuk úgy szőni sorsunkat, ahogyan azt szeretnénk. Néha pedig el is tud szakadni.
4. A sors csapásai olyanok, mint a viharos szél. Nemcsak azt akadályozzák meg, hogy bizonyos helyeket fölkeressünk, hanem meg is fosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni. Így aztán olyannak kezdjük látni magunkat, amilyenek vagyunk és nem olyannak, amilyenek lenni szeretnénk.
5. A sors (...) nem végtelenbe nyúló kötél. Inkább gumiszalag. Minél nagyobb erővel törtet előre az ember, annál kegyetlenebbül rántja vissza a kiindulóponthoz. Thomas Keneally
6. A sors kerekét nem lehet megállítani, legfeljebb eléfeküdhetnénk, de minek? A kerék úgyis keresztülmegy rajtunk, mi pedig ott maradunk két keréknyom között, mint egy elhajított hamburger. Leslie L. Lawrence
7. Szeretjük magunkat független lénynek tekinteni, aki ura a saját sorsának. Közben pedig elképesztően függünk egyrészt a környezettől, másrészt ki vagyunk szolgáltatva a véletlennek. Egyszerûen bármi, bármikor megtörténhet. Illúzió, hogy a sorsunk kézben tartható. Kormos Anett
8. A végzetet nem mindig lehet megtörni, de néha meghajlítható, vagy éppen megváltoztatható egy hatalmas áldozattal, és a szabad akarat hatalmas erejével. Legtöbbször azonban a végzet az erősebb. Legtöbbször csak szemlélői vagyunk, figyeljük, ahogy mûködik. Azt hisszük, hogy szerepünk van benne, de ez rendszerint tévedés. Inkább szemlélők vagyunk, nem résztvevők.
9. Lehet, hogy a két szót, sors és végzet, én másként használom. A végzetben benne van a vég. Az valaminek a vége, nem az eleje. A sors pedig, az, amit nem választottunk meg. A sors a kezdet, amivel kezdtünk, a végzet, ahol végzünk. Egzisztenciálisan úgy lehetne értelmezni, hogy ide lettünk dobva. Amikor megszülettünk, mintha valaki okkal dobott volna minket oda, ahol találjuk magunkat. Feldmár András
10. Harcolhatunk foggal-körömmel olyan javakért, amiket később egyetlen pillanat alatt bármikor elvehetnek majd tőlünk. Ugyanez áll mindenre, amit - bár épp ugyanilyen bizonytalanok - szeretünk a "magunkénak" gondolni: társadalmi státuszunk, egészségünk, fizikai erőnlétünk vagy épp emberi kapcsolataink. Hogyan is birtokolhatnánk őket, amikor rajtunk kívül álló erők - a sors, a balszerencse vagy épp a halál - figyelmeztetés nélkül elragadhatja őket tőlünk? Mi marad tehát, amit valóban a sajátunknak mondhatunk? Csakis saját életünk - és az sem túl sokáig. Ryan Holiday