Ha a világképünket csak a médiára hagyatkozva formálnánk, az olyan lenne, mintha rólam a lábfejemet ábrázoló fotó alapján próbálnánk képet alkotni. Persze a lábfejem is hozzám tartozik, de meglehetősen csúf testrészem. Vannak szebbek is. A karomon nincs semmi különös, de rendben van. Az arcom elmegy. Nem arról van szó, hogy a lábfejem szándékosan hazudna rólam, csak éppen nem adna teljes képet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenki rendelkezik magáról valamilyen képpel, vagy ahogy ma szeretjük mondani, imázzsal, s megelégedéssel tölt el bennünket, ha a világ megerősíti, elfogadja ezt a képet. Én meg azt gondolom, hogy ez közönséges hiúság, s épp ezért mellékes. Sokkal lényegesebb - sőt, talán az egyedül lényeges kérdés -, hogy fel tudom-e fedezni az önmagamról kialakított imázs mögött azt, ami a valódi, "rejtett", "titkos" arcom. Hogy ez mennyire veszélyes, nem tudom. Nyilván az, ha az önámításaim elvesztésével kicsúszik a talaj a lábam alól. De hát miféle talaj volt az akkor?
2. Ez a te tested. Nem az a lényeg, mit gondol rólad a pasid, az anyád vagy a barátnőd. Ne mások határozzák meg a saját magadról alkotott képet! Az a legfontosabb, hogy te elégedett legyél önmagaddal. Kollár Betti
3. Nem értek egyet azzal, hogy valakinek szégyellnie kell magát a külseje miatt. Szó sincs róla. De az, hogy elhitessünk magunkkal, hogy nem tartozunk felelősséggel a testünket illetően, az egy szörnyû bûn.
4. A női test, még a legjava is, alakilag nagyon gyatra; nyersek a hajlásai és otrombán elosztottak a tömegei; hozzá képest egy tejeskorsó, sőt még köcsög is, intelligens és tetszetős. (...) Az átlag nő, míg a mûvészet segítségére nem siet, báj nélküli, torz, rosszul ívelt és kegyetlenül tagolt, még nőnek is. Ha jó a törzse, majdnem biztos, hogy görbelábú. Ha jók a lábai, majdnem biztosan rosszak a fogai. Ha a fogai jók, majdnem biztos, hogy otromba kezei vannak, vagy bágyadt szemei, vagy olyan a haja, mint a kóc, vagy álla nincs. Az oly nő, akinek mindene szép, oly szokatlan, hogy holmi csodaszámba megy és rendszerint megél belőle, ha mutogatja magát. Henry Louis Mencken
5. Azt, hogy mi szép és mi csúnya, mindenkinek a saját szeme mondja meg. A szépség nem a tárgy attribútuma, annak mérőeszköze bennünk van. Lax Péter
6. Még senki nem látta a saját arcát. Még a tükör is fordított képet ad. Még a fényképen is a pillanatokkal vagy évtizedekkel korábbi arcom látom. Tulajdonképpen nincs más választásom, mint a tükörképem és a mások állítása alapján elhinni a képnek, hogy én vagyok rajta. Ez a hit mégis rendíthetetlenebb minden más hitnél. Bartis Attila
7. Amikor azt mondjuk, hogy béna vagyok, szerencsétlen vagyok, bûnös vagyok, lehetetlen alak vagyok, akkor valójában nem a saját szemünkkel, hanem mások átvett tekintetével ítéljük meg magunkat. Egy olyan embernek a szemével nézünk, aki valamikor nem fedezte föl az értékeset, a szépet bennünk, és nem tudott velünk mit kezdeni. Ez pedig nem rólunk szól, hanem róla. Ezt a látásmódot megtanultuk, és azóta is ezzel a szemmel nézzük magunkat. Amikor elhangzik tőlünk egy önmagunkat gyalázó mondat, megkérdezhetjük magunktól: vajon ezek kinek a szavai? Vagy: kinek a szájába adnánk leginkább? Ilyenkor derül ki, hogy eredetileg nem a mi szavaink, de ma már mi ismételgetjük magunknak. Pál Ferenc
8. Mások is ilyennek látják az arcomat, vagy van benne valami, ami csak nekem mutatkozik meg? Vannak-e mindenkin olyan vonások, amelyeket ők maguk másképp látnak, mint a többiek? Elina Hirvonen
9. A Facebook is akkora csapda (...) a nőknek, ez az egész őrület, hogy lemegyünk az edzőterembe, és kiposztoljuk, majd négyen beírják, hogy "de csinos vagy", és a nő abból gondolja, hogy ő tényleg milyen csinos. Hát, ez akkora képzavar az egész társadalomnak egyébként! Az egész Facebook meg az Instagram... komolyan, minden probléma ebből ered. Látod, hogy mások milyen jól néznek ki, követsz másokat, és rendesen fáj, hogy neked nem ilyen az életed. Szomorú vagy, hogy te nem tudsz edzeni, hanem a munkahelyeden kell ülni és dolgozni, de te követed, és nézed, mit csinál. Az ember a saját boldogtalanságának ágyaz meg azzal, hogy százakat követ a Facebookon, és azzal sanyargatja magát, hogy mindenkinek jó, csak neki rossz. Megpecsételed a sorsodat. Követsz másokat, majd azt mondod: "basszus, ő jobban néz ki, milyen ruhában van, nekem hogy néz ki a hajam, nem szeret a férjem, és milyen rossz nekem". Nem csinál ez az ember mást, mint álvalóságban élő embereket követ, és tönkreteszi saját magát. Ez szörnyû.
10. Nem kellene olyan nagy hangsúlyt fektetnünk az emberek kinézetére, és inkább a tetteik, a személyiségük, a tudásuk és más tulajdonságaik alapján kellene megítélnünk embertársainkat. Ezzel teljes szívemből egyetértek! De nem szabad elkerülnünk ezt a vitát csak azért, mert vannak, akik nem hajlandók tudomást venni a valóságról. Az igazság az, hogy olyan társadalomban élünk, amely a szépség megszállottja. Emiatt a tetszetős kinézet igenis számít az egyén sikeressége szempontjából.