Ugrás a tartalomra
Ha az életemmel kell fizetnem, én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál, és megfogtad a kezem,
az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.
Kapcsolódó idézetek
-
Tudom már, te vagy a szerelmem, a véremből jössz, arra vársz, hogy karomba szorítsalak, hogy egyek legyünk... Rólad álmodtam. Bennem voltál, s én adtam a véremet, az izmaimat, a csontjaimat. Nem fájt. Oly szelíden vetted magadhoz a szívem, hogy gyönyörûség volt megosztanom magam. Azt kerestem, hogy mi bennem a legjobb, mi a legszebb, hogy azt is neked adhassam.
Émile Zola
-
Örök életre szerződtünk, hiszem, vagyis merem,
Hogy megtaláltam benned, akire vágyom: a másik felem.
Napról-napra erősebben lüktet ez a szív,
Bízom benne, az érzés összeköt, akár egy híd.
Annyi apró öröm ér, büszkén kürtölöm a világnak,
Jobb ember lett belőlem, virágot a virágnak.
-
Nem vagy itt, csak szívembe.
Nálad nélkül nem találom
E világban kedvemet,
S érzem, hogy a végső álom
Már altatja véremet.
De akkor is, édes hívem!
Ha éltem kell végezni,
Hogy szeret, azt fogja szívem
Utóljára érezni.
-
Ha kérte volna, életemet adtam volna érte; és hogy semmit se kért, többet adtam oda hitvány életemnél: szívemet, szerelmemet.
Ady Endre
-
Ha azt akarod hallani, hogy meghalnék-e érted (...), akkor valószínûleg igen. És semmi kétség, hogy ölnék is érted. Gondolkodás nélkül. Én nem álomvilágban élek és te nem álomkép vagy, hanem az a nő, akitől helyreállt az életem rendje.
Nora Roberts
-
Úgy kell, hogy te is értsd:
nem éltél hiába,
az a hely, ahol élsz: világnak világa.
Az égig érő fának ha nem nő újra ága,
úgy élj, hogy Te legyél virágnak virága.
Koltay Gergely
-
Ma éjjel újra itt vagyok,
Mit érzek, láthatod.
Itt vagyok, és nem álmodom
A könnyeket arcodon.
Tudnod kell, mennyit érsz nekem:
Te vagy az életem.
-
Már nem téged választalak minden reggel, ezt még szép volt az esküvőn elmondani, de már nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Nem frissen feslett virágok vagyunk, hanem két fa összefonódó gyökerekkel.
Fredrik Backman
-
Korán keltem, hosszú utat járt ma be a lábam,
sok illatos rózsaszálat, gyöngyvirágot láttam.
Úgy látom, a legszebb virág itt áll most előttem,
ne hervadozz, meglocsollak.
Elfogadod tőlem?
-
Te nekem többet jelentesz az életemnél is (...). Összeforrt veled a lelkem, és végül a részeddé váltam. Minden, amit csak szeretnél, minden, amit szíved kíván, az ugyanúgy az én kívánságom.