Ugrás a tartalomra
Már nem téged választalak minden reggel, ezt még szép volt az esküvőn elmondani, de már nem tudom elképzelni az életemet nélküled. Nem frissen feslett virágok vagyunk, hanem két fa összefonódó gyökerekkel.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem vagyok én gyökeres fa, virágzó,
Hanem vagyok letörött ág, fonnyadó;
Nem vagyok én az örömnek rózsája,
De vagyok a szomorúság gyászfája.
Petőfi Sándor
-
Nem voltak kérdések, nem volt holnap. Csak mi ketten léteztünk. Hálás voltam a sorsnak, hogy rád találtam. Olyan ösztönösen, olyan tisztán szerettelek. Aztán mégis el kellett, hogy veszítselek. Iszonyatosan fáj a hiányod. Bármi, amit nélküled teszek, csak pótcselekvés, hogy elteljen az idő. Már soha többé nem fogok tudni úgy mosolyogni, mint ahogy rád.
-
Nem tudom, hogy veszíthetünk-e. Vagy, hogy fáj-e a fának, mikor levelet növeszt. Volt-e valami valaha is a birtokunkban? Nem tudom, hogy valóban elrontottam-e most valami fontosat. Vagy csak elkerüljük ezentúl egymást. (...) Nem látlak majd, nem látsz majd. Feledünk. Megérte? Lehetett volna máshogy?
Albert Tímea
-
Nem vagy már szép, nem vagy már jó,
nem vagy már éppen a nekem való,
nem lesz gyerek, nagy ház, autó,
ahogy te élsz, az nekem nem jó,
az nekem nem jó már.
Esti Kornél
-
Nem tudom, feltûnt-e, de a képem a tökéletes esküvőről folyton változik. Egyik nap fehér rózsát akarok, másnap liliomot. Először egy hárfást, aztán egy vonósnégyest. Csak egyvalami állandó, és az te vagy.
-
Az ember összetalálkozik valakivel, aztán elválnak, és soha többé nem látják viszont egymást. És mégis fognak egymásra gondolni. Mint két falevél a szélben, amelyek összetalálkoznak, azután továbbrepülnek.
-
Az élet az, hogy melletted vagyok. Én néked adattam és te nekem. Hû leszek hozzád, őszinte. Már nem kettő vagyunk, hanem egy. Egyek vagyunk. Egyek.
-
Volt, hogy elhittem neked,
Minden szép lesz.
Vár egy újabb állomás,
Veled egy újabb élet.
Kettőnkről szólt egy tánc az éjben,
És tudtam, nincs tovább.
-
Azzal, hogy megváltozott a természeted, a lelked, minden más lett, ami eddig hozzád kötött. Úgy távozom, hogy a szívem még csordultig van szerelemmel a férfi iránt, aki voltál. Légy boldog az életedben, amit választottál!
-
Ha az életemmel kell fizetnem, én megtenném ezt érted,
és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted.
Az álmomban már jártál, és megfogtad a kezem,
az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.