Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberrel (...) negyven-ötvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit; ez a tudás nem bölcs, nem is "mély", nem elégít ki; de addig már látott az ember halottakat és élőket, az élet csodálatosan ismétlődik, semmi sem történik úgy, ahogy várjuk, semmi nem olyan meglepő. Márai Sándor
2. Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
3. Közel húsz év elég hosszú ugyan ahhoz, hogy a fiatalságunk elszálljon, de ennyi idő alatt kapcsolatok lényegileg nem változnak. A tudomány és a technika viszont két évtized alatt óriási tempót vehet, persze ha a butaság és előítéletesség nem akadályozzák a fejlődést. Boldogkői Zsolt
4. Húszéves korában az ember racionalista. Bízik az elme és a dialektika mindenhatóságában, és éppen ezért, ha jobb lélek lakik benne, hajlandó Krisztusban is megbecsülni a tanítót. Harminc éves korában - mindig az ember életútjának átlagállomásairól szólok - jő a megemberesedés, a teljesség vágya, és akkor sokan rátalálnak Krisztusra, a nagy átalakítóra és királyra. Csak az élet felén túl, úgy negyven éves kora körül és még később ébred az ember a tulajdon megélés megrázó erejével bûntudatra; és akkor kezdi lelke legmélyéből áhítani és érteni Krisztusban a Megváltót. Schütz Antal
5. Mindannyiunk életében eljön a pont, amikor felnőtté kell válnunk, csak nem tudjuk, hogy ez mikor következik be. Van, akinél 18 évesen, van, akinél 40 évesen, de egyszer eljön.
6. Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ mûködésének természetes része. Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle. Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való. Douglas Adams
7. Az ember tizenöt éves korában már voltaképpen felnőtt. Buta felnőtt, ügyetlen felnőtt, sokat tévedő felnőtt, de felnőtt. Szabó Magda
8. Ha valaki nem hiszi el, hogy az, amit világnak nevezünk, valójában nem is létezik, jöjjön vissza egymillió év múlva, és állapítsa meg, kinek van igaza. És ha már itt tartunk: valójában mi az idő? Jack Kerouac
9. Az ember azt hiszi, hogy egy meghatározott pillanatban válik felnőtté. Pedig ezerféle ilyen pillanat van. És ha bekövetkeznek, onnan már nincs visszaút.
10. Az embernek nagyjából hetven éve van ezen a földön, vagy annyi se. Ez elég kevés idő ahhoz, hogy megengedhessük magunknak, hogy rosszul érezzük magunkat, és bent ragadjunk olyan helyzetekben, amelyek akár százszázalékosan rosszak.