Minden, ami létezett a világon, amikor megszülettünk, az normális és hétköznapi és a világ mûködésének természetes része. Minden, amit tizenöt és harmincöt éves korunk között találnak fel, az új és izgalmas, és forradalmi, és talán karriert lehet csinálni belőle. Minden, amit harmincöt éves korunk után fedeznek fel, az a dolgok természetes rendje ellen való.

Kapcsolódó idézetek

1. Fiatalkorodban mindig azt mondják neked, hogy a világ olyan, amilyen, ezért el kell fogadnod a szabályokat és nem feszegetni túlságosan a határokat. De ez egy beszûkült élet. Az élet sokkal több lehet, miután felfedezel egy egyszerû igazságot: azt, hogy körülötted mindent, amit életnek hívsz, olyan emberek alakítanak, akik nem okosabbak nálad, és változtathatsz ezen, formálhatod ezt. Saját dolgokat készíthetsz, amiket mások használnak majd. Nem szabad eleve elrendeltnek, megváltoztathatatlannak tekinteni a sorsunkat, az életünket. Változtass, fejlessz, alkoss maradandót! És ha ezt felismered, teljesen új ember leszel.
2. Az emberrel (...) negyven-ötvenöt éves koráig valóságosan megtörténik az élet. Akkor már tud valami foghatót, igazit; ez a tudás nem bölcs, nem is "mély", nem elégít ki; de addig már látott az ember halottakat és élőket, az élet csodálatosan ismétlődik, semmi sem történik úgy, ahogy várjuk, semmi nem olyan meglepő. Márai Sándor
3. Tizennyolc évesen baj, ha valakinek nincsenek forradalmi gondolatai, de ötvenkét évesen már régen rájössz, hogy mindenkinek magát kell megváltoztatnia, és akkor megváltozik a világ is. Legfeljebb csak segíthetünk egymásnak, annak, akiben megvan az igény a fejlődésre.
4. Ha az ember elér egy bizonyos kort - úgy tizennégy éves kora körül, többnyire az idő tájt, amikor az emberi faj két fele elköveti azt a hibát, hogy felfedezze a másikat -, nos, az idő akkor kezd el valóságos idő lenni. A valóságosan valóságos idő. Nem olyan hosszú, mint annak előtte, és nem olyan kurta, mint amilyen majd lesz. Stephen King
5. A felnőtt élet kapujában, tizennyolc évesen sokan indulunk a világ megváltásának szándékával. Küzdünk, verekszünk, tanulunk, tudással vértezzük fel magunkat, majd jó ideig szégyelljük letenni a magunkra vállalt terhet. Ahogyan fogynak éveink, úgy világosodik meg előttünk, hogy a dolgok összefüggésrendszere mennyire bonyolult. Simonyi Károly
6. Amikor az ember fiatal, nagyon tudja, mit akar, mit nem, mert csak saját magára koncentrál, ahogy egy kamasznak kell. Aztán eljön egy pont, mikor kinyílik körülötted a világ, és rájössz, hogy ahány ember, annyiféle, és mindegyik másról szól. Angelina Jolie
7. Húszévesen úgy gondoltam, már mindent tudok a világról, és nem érhetnek nagy meglepetések. Azt gondolom, hogy ez minden fiatal emberben így van, s csak később ébrednek rá, hogy a dolgok sosem feketék és fehérek.
8. Tizenhét évesen a világ a lehetőségek tárháza kell, hogy legyen, az élet pedig maga a végtelen, pezsgő, élő jövő. Nem pedig jóindulatú, de elégtelen gondoskodás, és magányban töltött napok egyhangú, végtelen ismétlődése. Katrine Engberg
9. Hát nem ez a legcsodálatosabb életkor valamennyi közül? (...) Amikor egy fiú épp elég nagy ahhoz, hogy megértse, hogyan mûködik a világ, de ahhoz még túl fiatal, hogy elfogadja a dolgok rendjét? Fredrik Backman
10. Milyenek az ember évei húsz és negyven között? Meg van béklyózva, lekötik mindenféle személyes és érzelmi viszonyok. Ez elkerülhetetlen. Ilyen az élet. De utána új szakasz következik. Az ember elmélkedhet, megfigyelheti az életet, felfedezhet ezt-azt másokról és az igazat önmagáról. Az élet valóságossá válik... jelentőségtelivé. Kerek egésznek látjuk. Nem csupán egy jelenetnek - annak a jelenetnek, amelyet magunk, mint színészek, alakítunk. Agatha Christie