Ha az ember lassan végigsimítja a saját füle mögött meglapuló hajszálakat, fejében a hamarosan homokká őrlődő apró kavicsokat magukkal görgető hullámok finom zaját hallja.

Kapcsolódó idézetek

1. Úgy érzem magam, mintha a homokban feküdnék a tengerparton. Ha a nevére gondolok, mintha hullámok simogatnának. Ha a szemére gondolok, megindul alattam a homok a hullámokkal.
2. Ha igazán figyelsz, meghallhatod a kövön kopogó esőcseppeket. Még a viharban is rálelhetsz egy kis békére. James Norbury
3. Õ is úszott az álom vizében, s az olyan lehet, mint a folyó. Keresztülömlik az ember fején, a melle alá nyomakszik, behatol a füleibe, elborítja, befedi, tompa hangokat hallani tőle, puffanásokat. Emlékek úsznak a vízben, mint a halak, ha utánuk nyúl, kicsúsznak az ujjai közül, és valami síkos ezüstöt tapint, hártyás kis pikkelyt, de a hal nincs meg, s ha felébred, a homloka mögött tovább zsibongnak a hullámok, a síkos testû halak felficánkolnak, s lebuknak újból a mélybe... Palotai Boris
4. Az ember olykor csendkúráztatja magában a folyvást lepcselő énjeit, és az így beállt csendben meghall másokat. Vavyan Fable
5. Az ember nemcsak a fülével, hanem a lelkével is hall. A maga sajátos egyéniségével. Müller Péter
6. A világ néha szebb, ha az ember csak egy tompa zúgást hall belőle. J. D. Barker
7. Napsütésben az ember pihen és melegszik, kéjesen nyújtózik, szívesebben hallgatja a fû növését, mint a maga delíriumos hörgését. Hevesi András
8. Nézd csak meg jól, mi minden van körülöttünk. A víz háborog, a föld rá sem hederít. Látod a magasba nyúló hegyeket?! A fákat, a fényt, amely a nap minden percében változtatja erejét és színét. A halakat, amelyek más halakat kergetnek, miközben azon vannak, hogy elkerüljék a sirályok csőrét. Hallod a zajokat, a hullámok moraját, a szél susogását, a homok neszezését, a sokféle zajt, amely harmóniává olvad? És az élet meg az anyagok e valószerûtlen hangversenyének kellős közepén itt vagyunk mi, te meg én és a körülöttünk lévő sok-sok ember. Vajon hányan látják meg közülünk azt, amit most leírtam? Hányan értik meg reggelenként, micsoda kiváltság, hogy fölébrednek, hogy láthatnak, szagolhatnak, tapinthatnak, hallhatnak, érezhetnek? Közülünk hányan képesek egy pillanatra megfeledkezni a nyûglődéseikről, hogy elámuljanak ezen a csodás látványon? Úgy tetszik: az ember éppen annak van a legkevésbé tudatában, hogy él. Marc Lévy
9. Képzeljük el, hogy kicsiny követ dobunk egy csendes tó vizébe, és az hullámfodrokat kelt. Aztán egy idő után, amikor a hullámok elülnek, újabb követ dobunk a vízbe. Pontosan ez történik, amikor a tiszta csend mezőjébe lépünk és szándékainkat bevisszük oda. Ebben a csendben még a leggyengébb óhaj is hullámokat kelt. (...) Ha azonban az ember nem tapasztalja meg a csendet a tudatában, viharos tenger lesz a gondolatvilága. Ebbe a kavargásba nem kavicsot, hanem akár egész épületet belehajíthat, akkor sem történik észrevehető változás. Deepak Chopra
10. Az idő (tehát a csend) olyan sûrûn vesz körbe, hogy elkezdem hallani. Szöllősi Mátyás