Napsütésben az ember pihen és melegszik, kéjesen nyújtózik, szívesebben hallgatja a fû növését, mint a maga delíriumos hörgését.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember olykor csendkúráztatja magában a folyvást lepcselő énjeit, és az így beállt csendben meghall másokat. Vavyan Fable
2. Az ember embernek öröme.
3. Ha becsülik az embert (...), az olyan jó érzés, mintha az ember állandóan napfényben sütkéreznék, és szívében kellemes, derûs érzések bontakoznak ki. Charlotte Bronte
4. - Ha most valami jót kellene kívánni (...), a tengerparton szeretnék a homokban feküdni, a napon, melegen és a kék eget nézni... Vette maga észre, hogy a napsütésnek milyen hangja van? Valami finom, ahogy a levegőt rezegteti és valami finom kis illata?... Nem lehet kielemezni, hol kezdődik a fény, a hang, az illat, csak a hatásán érzik, hogy rabul ejt. Tökéletes mámor. Az ember testetlen lesz és szállani kezd. Újra elsimította a haját: - De hát az ember nem adhatja magát végképpen oda a hangulatoknak... itt az élet és az egész mást kíván, nem álmodozást, hanem cselekvést, figyelmet, számítást... szóval minden mást, mint ami én vagyok. Móricz Zsigmond
5. Az ember bámul, és nem gondolkozik. Lát, és nem érez. Sem hideget, sem szívdobbanást, sem kül-, sem belvilágot. Csak bámul. Úgy pihen. Jókai Mór
6. Van valami mélységesen megnyugtató abban, ha ez ember egy szép nyári napon a verandán üldögél, és nézi, ahogy mások dolgoznak. Nora Roberts
7. Aki nézelődik, visszavonul önmagába, saját belső zenéje veszi körül. Menedéket épít önmagának, néha pedig felemelkedik, hogy a távolból figyelhessen. Aharon Appelfeld
8. Jó lenne úgy megélni, virágokat kaptam, és öleléseidről álmodozni, de inkább a Nap karjaiba képzelem magamat, mert neki jobban elhiszem, csak engem szeretne átmelegíteni. Karacs Andrea
9. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
10. Az ember azt szereti, amiért fárad, és azért fárad, amit szeret. Erich Fromm