Ha az emberiség őstörténetét tanulmányozzuk, mennél mélyebbre megyünk vissza, a paradicsomi állapottól annál távolabb álló viszonyokat találunk. Mennél inkább közeledünk az emberiség ősállapota felé, vagyis mennél inkább távolodunk a mai kultúremberétől, annál sûrûbben találkozunk a vadság, a kegyetlenség, a vérszomj, a gyilkolási hajlam és a kannibalizmus megnyilvánulásaival. S ez nem is képzelhető másképp, ha elismerjük, hogy az emberiségben megvan a képesség, hogy akarata irányában lassanként megváltozzék.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember nem is lett vérszomjasabb a civilizációtól, mindenesetre gonoszabbul és galádabbul áhítozik a vérre, mint annak előtte. Azelőtt igazságosnak tartotta a vérontást, és nyugodt lélekkel irtotta ki, akit kellett; most pedig galádságnak tekintjük a vérontást, de mégis ûzzük ezt a galádságot, sőt még inkább, mint azelőtt. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2. Ahogy korosodunk, egyre jobban előjönnek ősi tulajdonságaink. Egyre vadabbul, egyre keményebben. Nem bölcsebbek leszünk, hanem egyre magunkabbak. Egyre apánkabbak, egyre anyánkabbak. Gyurkovics Tibor
3. Az ember természetében együtt van az egység és a kettősség. Végletei a primitívektől a kulturáltakig, az eltompultaktól a lángelmékig, a gonosztevőktől a szentekig ívelnek. Alázat és lázadás, félelem és vakmerőség, őszinteség és farizeizmus, elragadtatás és kétségbeesés - mindez együtt van ebben a szóban: "ember", sőt még sokkal több ennél... Bölcsessége mély, őrülete viszont terjedelmes.
4. A civilizáció számtalan hasznos vívmánya mellett a természet erői az ember léte ellen fordulnak, ha az egyensúlyt biztosító élővilág pusztítása tovább folytatódik. Meg kell tanulnunk a tudással élni és nem visszaélni. Ez az út azonban legalább olyan kemény lesz, mint az, ahogy eljutottunk idáig. Tompa Anna
5. Az emberi történelem során hajlamosak vagyunk túlracionalizálni múltat, a kelleténél drámaibban ábrázolni a jelent, és alábecsülni jövőt. (...) A helyzet az, hogy a múltbeli események közel sem mentek végbe olyan racionálisan, ahogyan utólag gondoljuk; a jelen általában nem annyira drámai, ahogy a közbeszéd elhiteti velünk; a jövőbeli változások pedig többnyire a legmerészebb elképzeléseinken is túltesznek. Alexander Stubb
6. Nincsenek naiv elképzeléseim az emberi természetről. Nagyon jól tudom, hogy az emberek hihetetlenül kegyetlen, borzalmas, destruktív, éretlen, regresszív, antiszociális, bántó magatartásra képesek, védekezésből és belső félelemből. Ugyanakkor tapasztalataim legelevenebb és legvidámabb élményei közé tartoznak azok, amikor ilyen egyénekkel kerülök kapcsolatba, és közben felfedezem azt az erőteljes pozitív viszonyulási hajlandóságot, ami az ő és mindannyiunk legmélyebb rétegeiben él. Carl Rogers
7. Az ember hajlamos a korábbi ökológiai eseményekre normaként tekinteni, ahelyett, ami napjainkban veszi körül a természetben, és az az érzésünk támadhat, hogy a világ csak mostanában indult el lefelé a lejtőn - holott ez a hanyatlás nem most kezdődött el. Mike Pearl
8. Az emberi fajta, mióta történelemnek nevezett életidejét valamennyire ismerni lehet, mindig, minden vallási és szekuláris civilizációban bestiális és aljas volt. De a korszerû közlési eszközök, a média jóvoltából most azonmód tudunk erről az aljasságról és bestialitásról, ami minden pillanatban történik valahol a világban. Márai Sándor
9. Az emberi vonás, amin a leginkább változtatnék, az agresszió. A barlanglakó ősemberek korában ez előnyt adhatott a túléléshez, a több élelem, élettér vagy egy társ megszerzéséhez, akivel utódot lehetett nemzeni, de manapság félő, hogy mindannyiunkat elpusztít. Stephen Hawking
10. A középkor embere iszonyodna mai életvitelünktől, mert sokkal kegyetlenebbnek, rettenetesebbnek és barbárabbnak találná a sajátjánál. Minden kornak, kultúrának, erkölcsnek és hagyománynak önálló jellege van, vannak szelíd és kemény, szép és kegyetlen vonásai, a szenvedés bizonyos fajtáit természetesnek tartja, bizonyos gyötrelmeket megadással tûr. Az emberi élet akkor válik igazán szenvedéssé, pokollá, amikor két kor, két kultúra és vallás keresztezi egymást. Hermann Hesse