Ha egy faj eltûnik, akkor nincs értelme annak a kijelentésnek, hogy a faj veszélyeztetett; a fajok nem érdekekkel rendelkező élőlények, ezért nem szenvedhetnek ártalmat. (...) Egy ökoszisztéma változásai, beleértve az fajok eltûnéséből származókat is, az egyedeket érinti. De az ökoszisztéma számára X faj eltûnése vagy X fajból néhány egyed túlélése nem jelent különbséget, főként ha a megmaradt egyedek állatkertben élnek!

Kapcsolódó idézetek

1. Egy olyan állatfaj, melyből csak egy-két példány él, nyilván értékes és védendő, függetlenül attól, hogy szép-e, hasznos-e, azaz függetlenül a belső értékeitől. Ezt nem csak a természetről, de az emberi kultúráról is el lehet mondani, a nyelvekről is: minden nyelv eltûnése veszteség. Nádasdy Ádám
2. A természet nem leuralható, nem alakítható át korlátlanul és következmények nélkül az ember igényei szerint. Az ökoszisztéma újra és újra jelezni fogja, hogy saját törvényszerûségei vannak. Zilahi Anna
3. A környezetnek, a természetnek mi is ugyanolyan szerves részei vagyunk, mint bármilyen más faj. Nem vagyunk, és nem is tudunk függetlenek lenni tőle, akármennyire is igyekszünk így tenni, vagy legalábbis ezt hinni. A mi életben maradásunk függ a bolygó élhető környezetétől, nem pedig a bolygó fennmaradása tőlünk.
4. A közkeletû - és ennek megfelelően pontatlan - megfogalmazás szerint az élővilág története olyan, a túlélésért folytatott küzdelem, mely során csak a legrátermettebb marad fenn, és csak a tökéletes alkalmazkodás "eléggé jó". A valóságban azonban ilyesmiről szó sincsen, és a többinél alig valamivel jobb is megfelel: tökéletességről az evolúció esetében ugyanis nem beszélhetünk. Az alkalmatlanok kiszelektálásával dolgozó folyamatban nincsen előrelátás: egy olyan konstrukciós újítás, ami hosszú távon esetleg hasznos lehetne, azonnal kihullik a rostán, ha rövid távon nem kifizetődő.
5. Olyan arányban halnak ki a Föld fajai, amit a dinoszauruszok kora óta nem tapasztaltunk, és mindezért mi, emberek vagyunk a felelősek. Sok faj a fennmaradásáért küzd az élőhelye eltûnése, a klímaváltozás vagy a környezetszennyezés miatt. A legtöbb, amit tehetünk, hogy segítünk megállítani vagy visszafordítani a fajok e tömeges kipusztulását. Óvjuk az élőhelyeiket és a biológiai sokféleséget azáltal, hogy csökkentjük a bolygót terhelő igényeinket, a fogyasztásunkat és a károsanyag-kibocsátásunkat, továbbá védjük a lakóhelyünket övező természetet, vagy természetvédelmi programokhoz csatlakozva bizonyos fajokat. Ha mindannyian megteszünk minden tőlünk telhetőt, azzal hozzájárulhatunk néhány veszélyeztetett faj túléléséhez. Addig pedig élvezzük azt, amink van!
6. Miért gond a fajkihalás? Miért gond, ha megváltoznak az ökológiai kölcsönhatások? Nem ez a világ természetes rendje? Ez volt a Föld történetében mindig. Igen. Voltak kihalások, voltak környezetváltozások (melegedések és lehûlések is). Mi viszont azt tudjuk, hogy ebben a környezetben megél az ember és a civilizációja. A más környezetekről ezt nem tudjuk.
7. A természet egyetlen növénnyel sem kivételez, egyiknek sem jár becézgetés. kényeztetés. Amelyiknek nem tetszenek a körülmények, az víz- vagy tápanyaghiányban fog szenvedni, betegeskedik, végső soron pedig valószínûleg elpusztul és az enyészeté lesz - bármiféle érzelgősség nélkül.
8. Az ökoszisztémák elképesztően bonyolult rendszerek, amelyekbe beleavatkozni súlyos veszélyekkel jár. Az állatok és a növények nem feltétlenül a mi szabályaink szerint mûködnek, amikor egyszer csak úgy döntünk, egyik helyről a másikra telepítjük őket.
9. Ha csak az evolúció szempontjából nézzük az életet - nemcsak az emberét, hanem bármiét -, akkor az, hogy folyamatosan jönnek létre az újabb és újabb változatok, egyszerûen arra szolgál, hogy a faj a változó környezetben fönn tudjon maradni. Soha nem lesz tökéletes, de cserébe túlélőképes lesz.
10. Az erdők sokkal többet jelentenek a faanyagnál. (...) Az erdőgazdálkodás csak egy szempont a sok közül. Az erdőt ugyanis mind a biológiai sokféleség és a veszélyeztetett fajok élőhelyeként, mind szén-dioxid-tárolóként, mind pedig a lenyûgöző, ösztönző és gazdag természeti élmények helyszíneként meg kell őriznünk. Anne Sverdrup-Thygeson