Ha egy ház lakatlanná válik, rögtön beindul a romlás. Ahogy kiköltöznek belőle, már nincs, aki visszaszegeljen egy lécet, megigazítson egy elmozdult cserepet.

Kapcsolódó idézetek

1. A házaknak emberekre van szükségük! (...) Igaz, az emberek a használat során sok kárt okoznak - koptatják a padlót, eldugítják a vécét -, de mindez semmi ahhoz képest, ami akkor történik, ha egy házat magára hagynak. Mert akkor, mintha kitépték volna a szívét, megereszkedik, beomlik, és elkezd a föld felé dőlni.
2. A házakban nincs semmi jó. Amint a kapu becsukódik mögötte, minden ember bûzleni kezd, és amit hord, az is bûzlik. Teste, lelke rohamosan öregszik. Rothadásnak indul. (...) Muszáj kezdeni velük valamit! Elő kell rángatni őket, kikergetni, kitenni a szabadba. Louis-Ferdinand Céline
3. Egy házon meglátszik, ha nem laknak benne. Olyan, mint egy test, amelynek kitépték a lelkét. David Schalko
4. Amikor már nagyon rosszak a körülmények, az ember könnyen elhagyja magát, feladja magát és az életét, és akkor kezdődik el, hogy lepukkan meg amortizálódik.
5. A romlás olyan, mint a futóhomok; egy lépés, és már le is rántotta az embert. Alice Hoffman
6. Az ember ledönti a falakat, hogy szabaddá legyen, de aztán már nem egyéb, mint lerombolt erősség, amely minden világtáj felé nyitva van. És kezdődik a szorongás, annak a tudata, hogy nem vagyunk. Antoine de Saint-Exupéry
7. Ha az ember otthonába betörnek, teljesen összeomlik a biztonságról alkotott illúziója. Ha már otthon sem vagyunk biztonságban, akkor sehol. Bill Watterson
8. Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől. Laurell Kaye Hamilton
9. Az igazságtalanság olyan, mint az időjárás. Ha az ember nem tud vele együtt élni, akkor el kell költöznie. Az igazságtalanság nem a gépezet része, hanem maga a gépezet. Jo Nesbo
10. Ahogyan a használatból kikopott vasdarab rozsdásodni tud, úgy indul romlásnak a tétlenségre kárhoztatott elme. Leonardo da Vinci