Ugrás a tartalomra
Ha egy sejt mindazokat a tulajdonságokat elveti, melyek egy bizonyos testszövet, például a felhám, a bélhám vagy a tejmirigyek részévé tehetnék, akkor szükségszerûen törzs- vagy egyedfejlődése korábbi szakaszának megfelelő állapotba esik vissza, ami azt jelenti, hogy egysejtûként vagy embrionális sejtként kezd el viselkedni, és nekilát az osztódásnak, tekintet nélkül a test egészére. Minél nagyobb fokú a visszaesés, annál inkább különbözik az újonnan képződő szövet a normálistól, és annál inkább rosszindulatú a daganat. (...) Amikor a környező szövetek maguk közé tartozónak tekintik, és elkezdik táplálni, csak akkor kezdődik a daganat halálos, áttételes növekedése. Ezt az analógiát továbbvezetve, az ember, akinek társadalmi magatartásnormái megrekednek az infantilizmus állapotában, szükségszerûen a társadalom parazitája lesz.
Kapcsolódó idézetek
-
Jó lenne elgondolkozni végre azon, hogy egy ember szerencsétlensége vagy betegsége nem elsősorban vagy egyáltalán nem szervezetünk magánügye. Abba egyénnek és környezetnek, egyénnek és társadalomnak kapcsolata is belejátszik. Nem kielégítő kapcsolata elsősorban. Ha az egyén nem találja meg a helyét a közösségben, vagy ha a közösség nem biztosít megfelelő létfeltételeket az egyénnek - ez valahol a vegetatívában is károsodást okoz: lyukadás vagy hasadás áll elő a szervezetben; gyomorfekély, infarktus, daganat. Gondolom, az elidegenedés korunkban annyit tárgyalt kérdéséhez is kapcsolódik mindez.
Latinovits Zoltán
-
Bizonyos értelemben mi is olyanok vagyunk ám, mint a terhesek, csak éppen mi a rákot nevelgetjük itt magunkban, nagy különbség igazából nincs. Mindenki arról beszél, hogy az övé mit csinál, hogy fejlődik vagy stagnál éppen, mire mit reagált. Beszarok, de tényleg! Mintha kis, gonosz élőlényekről volna szó, akik a testünkön belül külön életet élnek, és folyamatos figyelmet, gondoskodást követelnek.
Tóth Krisztina
-
Az egészséges sejtet szeretet vezérli. A többi sejttel való egységével tisztában van, kommunikál, közös funkciókat lát el velük. Önnön anyagiságát és abba zárt tudatát meghaladva feltételez, így éltet egy magasabb rendû szellemi lényeget, mely maga az élő szervezet.
A ráksejtet felelem vezérli. A többi sejttel való egységéről elfelejtkezett, önmaga által, önmaga képére kívánja helyreállítani azt. Önnön anyagiságán és abba zárt tudatán kívül nem azonos semmivel, így megsemmisíti az őt éltető szervezetet és szuicid természete folytán végül önmagát is.
Puzsér Róbert
-
Ha a remény csak egy kicsi táplálékhoz is jut, nem válogat, életre kel. Táplálékot talál egy rosszul eltalált jelzőben, egy elsietett határozószóban, a kompenzációként nyújtott együttérzésben, egy mozdulatban, egy mosolyban, a szem csillogásában. Aki reménykedik, megfeledkezik arról, hogy az empátia mechanikusan támad fel. A közömbös fél automatikusan tapintatos, hogy se magát, se a reménykedőt ne hozza kiélezett helyzetbe. A reményt halálra kell éheztetni, különben elpusztítja a gazdatestet. Megölni ezt a parazitát csak a tisztánlátás brutalitásával lehet.
Lena Andersson
-
Szeretet nélküli, gátlástalan, aljas emberek mindig voltak, mint ahogy mindig születtek testi hibás csecsemők. De ha olyan társadalmi rendszereket hozunk létre, amelyekben az ilyen emberek nem juthatnak pozícióba, nem juthatnak szerephez, akkor van esély. Már vannak olyan társadalmi formációk a világban, amikben az egyén az optimális megközelítő mértékig megtalálhatja az identitást, nem kényszerül mellékpályára, nem siklik ki az élete. Amikben szó sem lehet arról, hogy az aljasság, a hízelkedés előnyt élvezzen a szakértelemmel szemben, hogy valaki teret engedhessen az agresszív ösztöneinek.
-
Kívülről is látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket - mindent önmagára használ, s amint semmi sem maradt belőlük, egyszerûen elhajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát, és kész. Belülről nem így néz ki: nem felfal, hanem magába szív. És nem sárga ürülékké, nem bélsárrá változik minden perc, amit vele töltesz. Tévedtem. Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva. Látod minden vele töltött idődet, minden erőfeszítésedet benne - tessék, itt van, nem tûnt el. A gyerek belőled lesz, és minél többet adsz neki magadból, annál drágább neked.
Dmitry Glukhovsky
-
A pubertáskor (...) feladata az, hogy a kulturális magatartásnormák egyébként kissé merev átörökítését némileg rugalmasabbá tegye; le kell dobnia merev "rákpáncélját", hogy nőni tudjon. Az öröklött kultúra szilárd szerkezetének újjáépítéséért is a szabadság bizonyos fokú elvesztésével kell fizetni, mert a minden átépítéshez szükséges bontás és az újbóli felépítés között szükségszerûen egy támasz és védelem nélküli időszak van, mind a vedlő rák, mind a pubertáskorban levő ember esetében.
Konrad Lorenz
-
A világtörténelem sokaknak olybá tûnhet, mint egyetlen zuhanás a katasztrófába, zuhanás egyik katasztrófából a másikba, az előzőből a következőbe. Mindig sajog valami az emberiség testén, s ha valahol hirtelen kifakad, s gyógyulni kezd, egy másik testtájon újra indul a daganat.
Viktor Emil Frankl
-
A hazugság olyan, mint a rák. Elég egyetlenegy sejt, ami a hazugságtól rákos, és visszatarthatatlanul szétlappang lassan-lassan a szervezetben a rohadás. A szerelemben pedig a hazugság a rohadás. A visszafordíthatatlan.
Szilvási Lajos
-
Miután az ember megteremtette az egyre bonyolultabbá váló társadalmat, ez másfajta tulajdonságokat követelt tőle. Olyan szervezetet kellett kidolgoznia, amely nem csak az ő egyéni érdekeit szolgálja, de tekintettel van embertársaiéra is. Meg kellett tanulnia, hogy saját érdekeit a közösség érdekeinek rendelje alá. Csakhogy a biológiai fejlődés megelőző szakaszában ezek a tulajdonságok nem fejlődhettek ki benne, és alapjában ez lehetett az oka, hogy mint társadalomszervező kudarcot vallott. A legtöbb ember, aki hatalmat kapott a társadalom építésére és szervezésére, azt a saját érdekében használta, hogy még nagyobb hatalmat szerezzen.
Olof Johannesson