Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

Ha egyszer arra kerülne sor, hogy minden ennivalónk egy végtelen nagy kenyér lenne, ott találnának mindkettőnket a szegetlen kenyér mellett, éhen halva: a másiknak tartogatnánk, egyikünk se nyúlna hozzá.

Szabó Magda
🚴 Kerékpározás 😞 Gyengeség
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. Ha az ember úgysem tehet semmit a másikért, nyugodtan egye meg a kenyerét, ha éhes, mielőtt még elveszik tőle. Sohase lehet tudni, mikor veszik el. Erich Maria Remarque
  2. Ha minden reánk dobott kőért mi kenyérrel hajítunk vissza, akkor oda jutunk, hogy magunknak nem marad kenyerünk, de kővel még mindig fognak dobálni. B. Büttner Lina
  3. Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk. Dino Buzzati
  4. Az öröm nem tarthat örökké. Elvégre, ha az öröm nem csillapodna, sosem keresnénk újra; az első étkezésünk az utolsó is volna egyben, mert sosem törne ránk ismét az éhségérzet. Robert Wright
  5. Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk. Paulo Coelho
  6. Ha az étel nem is, az élet odaégett. Odakozmáltunk - talán már mindegy, mi miatt, mivégett. Szilágyi Domokos
  7. A függőség vágy, ami ha egyszer fellobban, lehetetlen csillapítani. Még ha tápláljuk is, az éhség megmarad.
  8. Minden elhalkul, ha egyszer eltûnünk. Semmivé lesz, amit gyûjtögettünk. Pedig hányszor összekaptunk miatta, Látod, semmi se múlt volna rajta.
  9. Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk. Szilvási Lajos
  10. A bánat és a hiány állandó, de ha mindnyájan magunkkal hordoznánk életünk hátralevő részében, senki nem érne el igazán semmit. A bánat megbénítana minket. (...) Így végül bőröndökbe pakoljuk bánatainkat, és megpróbálunk helyet keresni nekik. Fredrik Backman
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat