Ugrás a tartalomra
Ha egyszer arra kerülne sor, hogy minden ennivalónk egy végtelen nagy kenyér lenne, ott találnának mindkettőnket a szegetlen kenyér mellett, éhen halva: a másiknak tartogatnánk, egyikünk se nyúlna hozzá.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha az ember úgysem tehet semmit a másikért, nyugodtan egye meg a kenyerét, ha éhes, mielőtt még elveszik tőle. Sohase lehet tudni, mikor veszik el.
Erich Maria Remarque
-
Ha minden reánk dobott kőért mi kenyérrel hajítunk vissza, akkor oda jutunk, hogy magunknak nem marad kenyerünk, de kővel még mindig fognak dobálni.
B. Büttner Lina
-
Bármennyire szerethetjük egymást, mindig egyedül vagyunk; ha szenved valaki, fájdalma csakis az övé, senki nem vállalhat belőle egyetlen parányi részecskét sem; az egyik ember szenvedésétől még nem érzik magukat rosszul a többiek, hiábavaló itt bármi nagy szeretet. Ezért menthetetlenül magányos az életünk.
Dino Buzzati
-
Az öröm nem tarthat örökké. Elvégre, ha az öröm nem csillapodna, sosem keresnénk újra; az első étkezésünk az utolsó is volna egyben, mert sosem törne ránk ismét az éhségérzet.
Robert Wright
-
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél - mindennél - rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Paulo Coelho
-
Ha az étel nem is,
az élet odaégett.
Odakozmáltunk -
talán már mindegy,
mi miatt, mivégett.
Szilágyi Domokos
-
A függőség vágy, ami ha egyszer fellobban, lehetetlen csillapítani. Még ha tápláljuk is, az éhség megmarad.
-
Minden elhalkul, ha egyszer eltûnünk.
Semmivé lesz, amit gyûjtögettünk.
Pedig hányszor összekaptunk miatta,
Látod, semmi se múlt volna rajta.
-
Nem vagyunk felelősek azért, hogy mások éheznek. Azért sem, hogy fáznak. Ha mi éheznénk vagy mi fáznánk, értünk sem vállalná senki a felelősséget, nem számíthatnánk rá, hogy segítenek rajtunk.
Szilvási Lajos
-
A bánat és a hiány állandó, de ha mindnyájan magunkkal hordoznánk életünk hátralevő részében, senki nem érne el igazán semmit. A bánat megbénítana minket. (...) Így végül bőröndökbe pakoljuk bánatainkat, és megpróbálunk helyet keresni nekik.
Fredrik Backman