Ha elfogadod, hogy emberből vagy, azt is elfogadod, hogy a gyereked meg emberpalánta. Tehát képes lesz téged manipulálni, kijátszani, és sikerülni is fog neki jó párszor, az összes óvintézkedésed ellenére. Akkor aztán felteheted a kérdést: miért hagytam magam kijátszani? Miért akartam azt hinni, hogy az én gyerekem ezt nem teszi meg velem? Miért gondoltam azt, hogy ő szent? Miközben én fiatalon szintén átvertem a szüleimet, hazudoztam nekik. Elmondtam nekik mindent frankón? Dehogyis!

Kapcsolódó idézetek

1. Vajon ön szívből szereti a gyermekét, vagy csak akkor szereti, ha a gyerek azt csinálja, amit ön akar? A tulajdona ez a fiú, egy kép a falon, vagy pedig a gyermeke, aki ember? Nyugodtan viszonyulhat hozzá úgy, hogy a gyermeke a tulajdona, és csak akkor szereti, amikor azt csinálja, amit ön gondol. Akkor van egy rabszolgája. Mi a francért hitegeti magát, hogy maga hiteles szülő? Kipottyantotta, megcsinálta, de szülőnek lenni az én felfogásom szerint sokkal több. Csernus Imre
2. Gyereket nevelni nem nagyon lehet, ha nem vagyok hiteles. Átadhatom neki, hogyan egyen késsel és villával, hogy udvarias legyen, de mondhatok én bármit, ha nem úgy élek. Úgy ő dönti majd el, mit vesz át belőle. Für Anikó
3. Ha egy gyerek hazudik, szinte rögtön el is árulja magát. A gyerek nem elég ravasz. A felnőttek viszont elhiszik a saját hazugságaikat. Maria Gripe
4. A gyerekekkel pontosan ugyanaz a helyzet, mint a felnőttekkel, némelyikük szeretetre méltó, a legtöbbjük kiállhatatlan. Jó lenne tehát, ha válogathatna az ember, de a sajátjait nem választhatja meg, azt kell elfogadni, akit az Úr és a feleséged adott. Na igen... én pedig nem vagyok híve a szerencsejátékoknak, tudhatod. Főként, ha ilyen nagy a tét.
5. Ha a gyermek hazudik, akkor vagy fél, vagy utánoz. Hazug szülőknek hazug gyerekeik vannak. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekünk elmondja nekünk az igazat, ne hazudjunk neki. Alexander Sutherland Neill
6. Nem könnyû feladat egy különleges gyerek normális szülőjének lenni, én el is buktam benne. Az előítéleteim miatt cserben hagytalak, azon rágódom, hogy mennyire másképp alakult volna minden, ha meghallgatom a te véleményedet is. Számomra ez a vég, számodra egy esély, hogy megöregedj és egy nap jobban bánj a gyermekeddel, mint én az enyémmel. Nem kérem, hogy megbocsáss, sem azt, hogy elfelejtsd a tetteimet, csak azt kérem, hogy ezt hidd el nekem. Nem számít, hogy emberként, vagy vámpírként olvasod ezt, én ugyanúgy szeretlek, ahogy mindig is szerettelek, ahogy mindig is szeretni foglak.
7. Ha az anyám valóban szeret, akkor én szerethető vagyok. Ha anyám becsap a kedvességével, akkor én egy félrevezethető undok lény vagyok, a hisztériás álszeretetet mímelve én is átverem a környezetemet. Nekem jár az, hogy mindenki tegyen úgy, mintha szeretne engem. S ha ennyire sem becsül, akkor nagy cirkuszokkal indulok el a szeretet kikényszerítésére, amiből legtöbbször rejtett, majd nyílt utálat kel életre. Popper Péter
8. Szeretnénk hinni, hogy minden gyermek ártatlanként születik a világba. Csak a legjobb dolgokat tanulja meg. De bármennyire is próbálkozunk, eljön az a nap, amikor a gyerekünk olyasmit tesz, ami meglep bennünket. Olyasvalaki lesz, akit nem ismerünk meg. Azt kérdezzük, ki ez az ember?
9. Kívülről is látszik: a gyerek elhasználja a szüleit, elnyüvi az idegeiket, erejüket, életüket - mindent önmagára használ, s amint semmi sem maradt belőlük, egyszerûen elhajítja a szemétbe a kiürült papát és mamát, és kész. Belülről nem így néz ki: nem felfal, hanem magába szív. És nem sárga ürülékké, nem bélsárrá változik minden perc, amit vele töltesz. Tévedtem. Minden óra benne marad, ezernyi sejtté változva. Látod minden vele töltött idődet, minden erőfeszítésedet benne - tessék, itt van, nem tûnt el. A gyerek belőled lesz, és minél többet adsz neki magadból, annál drágább neked. Dmitry Glukhovsky
10. Sokszor eltûrjük, hogy rosszul bánjanak velünk, csakis azért, mert annyira szeretnénk, hogy szeressenek és elfogadjanak bennünket, hogy azért bármire képesek vagyunk. Nagyon fáj, amikor rájössz, hogy nem számít, milyen keményen próbálkozol, vagy mennyire szeretnéd, hogy ez bekövetkezzen, az emberek egyszerûen képtelenek elfogadni olyannak, amilyen vagy. Azután megutálod azt az időszakot, amelyet arra vesztegettél, hogy megpróbáltál megfelelni másoknak, és elkezdesz azon gondolkodni, hogy mi lehet benned annyira visszataszító, amitől még csak el sem tudták játszani, hogy szeretnek. Sherrilyn Kenyon