Ugrás a tartalomra
Nem könnyû feladat egy különleges gyerek normális szülőjének lenni, én el is buktam benne. Az előítéleteim miatt cserben hagytalak, azon rágódom, hogy mennyire másképp alakult volna minden, ha meghallgatom a te véleményedet is. Számomra ez a vég, számodra egy esély, hogy megöregedj és egy nap jobban bánj a gyermekeddel, mint én az enyémmel. Nem kérem, hogy megbocsáss, sem azt, hogy elfelejtsd a tetteimet, csak azt kérem, hogy ezt hidd el nekem. Nem számít, hogy emberként, vagy vámpírként olvasod ezt, én ugyanúgy szeretlek, ahogy mindig is szerettelek, ahogy mindig is szeretni foglak.
Kapcsolódó idézetek
-
Olyan szerettem volna lenni, amilyennek te elképzeltél, de ki lehet annyira jó, mondd? Hogy láthattál meg egy olyan lányt bennem, a lányt, akit addig senki nem látott, a lányt, aki megérdemli, hogy szeressék, és hogy megbocsássanak neki. A lányt, aki... nagyon, de nagyon szeret téged, (...) mindennél és mindenkinél jobban ezen a világon, és akit te nem érdemelsz. Nem érdemled, hogy én szeresselek téged. Elkezdődött valami, aztán ugyanazzal a lendülettel rögtön véget is ért, mert én vetettem véget neki. Hát legyen akkor vége örökre. Isten veled!
-
Csak azt akarom, hogy tudd, hogy szeretlek, akkor is, ha felnővén belátod, mennyi hibát vétettem a nevelésed során. Tudok róla. Megbékéltem vele. De szeretném, ha tudnád, hogy kihoztam magamból a maximumot. Semmit sem bíztam a véletlenre. Mindent beleadtam.
Fredrik Backman
-
Mi az ebben a gyerekkorban, ami kellhet a felnőtteknek? Mint a vámpírok, kiszívják belőlünk a tartást, hogy túléljenek, így mire eljutunk az ő korukba, már semmi erőnk nem marad. Emiatt mi is rákényszerülünk majd ugyanerre, és ez így megy tovább, gyerektől gyerekig, amíg világ a világ, hacsak nem vesszük a bátorságot arra, hogy fellázadjunk. Mindenki kezet rázhat a másikkal gyermeki léte utolsó óráiban, hogy túlélte a szenvedést. Már aki túléli. Várjuk hát ki a maradék tizenévet, legyünk jó és megbízható gyerekek, de soha ne feledjük, mit tettek velünk, mert különben azokká a hibákká válunk, amikké a szüleinket is tették.
Borda Réka
-
Nagyon szerettem volna egy gyereket tőled... azelőtt sosem akartam ezt. El sem tudtam képzelni. De most már gyakran gondolok rá. Arra, hogy milyen jó, ha valami megmarad az emberből. Egy gyerek, akiről olykor eszedbe jutnék. (...) Talán mégis jobb, hogy nincs gyerekünk. Hogy semmit sem hagyok magam után, így könnyebben elfeledsz. S ha olykor mégis eszedbe jutok, akkor is csak arra gondolj, hogy milyen szép volt minden.
Erich Maria Remarque
-
És akkor azt mondtad, vége. Bár voltak baljós előjelek, de engem, talán, mert nem volt megfelelő az időpont, talán, mert nem volt illő az alkalom, váratlanul ért, és egyszerûen nem tudtam mit kezdeni vele. Méltósággal mondtad, és arra kértél, fogadjam el én is méltósággal, mert nem lehet rajta változtatni, meg nem is volna érdemes. De én nem tudtam elfogadni. (...) Annyira lekötötte a figyelmemet az igyekezet, hogy nem vettem észre: amit én veszteségnek vélek, az neked már nyereség. De amikor észrevettem, hogy az, és nem részegedsz meg tőle, hanem józan maradsz, és együttérzőn próbálod, ha nem is megszüntetni - mert megszüntetni nem szüntetheted meg -, legalább enyhíteni a fájdalmat, akkor észhez tértem, és attól kezdve hagytam, hogy segíts. Noha tudtam, ez a segítség már nem nekem szól, akinek még az vagy, aki voltál, hanem egy idegennek, aki már nem az neked, aki volt, de akivel együtt kell majd élnem, hogy te is ugyanolyan idegen légy nekem, és úgy gondoljak rád, mint valakire, aki volt, de már nincsen.
Oravecz Imre
-
Mi magunk változtunk meg, és azt hiszem, a szíved mélyén ezt te is jól tudod. Talán túl sok időt töltöttünk egymástól távol. (...) Bár még mindig szerettük egymást, úgy tûnik, hogy az a mágikus kapocs, amely összekötött bennünket, valahol útközben elveszett. Tudom, hogy mindez csak rossz kifogásnak hangzik, de kérlek, higgy nekem, amikor azt mondom, hogy nem volt szándékomban beleszeretni egy másik férfiba. Hogy is értenéd meg mindezt, ha én magam sem értem, hogyan történt? Nem is várom el tőled, de mivel oly sok mindenen mentünk keresztül együtt, nem hazudhatok neked. A hazugság megsemmisítene mindent, amit megosztottunk egymással, ezt pedig nem akarom, bár tudom, hogy úgy fogod érezni, hûtlenül elhagytalak. (...) Különleges helyre kerültél a szívemben, és örökké ott is maradsz, ahol senki sem pótolhat téged.
Nicholas Sparks
-
Nem kényszeríthetlek arra, hogy szeress. Nem kényszeríthetlek, hogy velem legyél. Csak próbálhatok neked mindent megadni, ami én vagyok, és remélem, hogy ez elég ahhoz, hogy itt maradj velem.
-
Köszönöm, hogy engedted, hogy önmagam legyek. Úgy kezeltél, amilyen vagyok, és nem amilyennek elképzeltél vagy akartál volna, hogy legyek.
Richard Matheson
-
Néha arra gondolok, jobban örülsz, ha néma vagyok. Hogy csak egy cuki baba vagyok a számodra, és úgy hagysz majd el, ahogy az ember eltesz egy babát, miután játszott vele. De vannak olyan pillanatok is, mikor úgy érzem, ugyanúgy szeretsz, ahogyan én téged, és ami köztünk történik, az csoda.
Francois Lelord
-
Szeretném, ha meghallgatnál, de nem bírálnál meg,
Szeretném, ha véleményt mondanál,
de nem adnál tanácsot,
Szeretném, ha bíznál bennem, de nem követelnél,
Szeretném, ha segítenél,
de nem akarnál dönteni helyettem.
Jorge Bucay