Ha elhallgatunk, épp úgy pergünk szét a szélben, mint a szavaink, amiket eddig hajtogattunk: nyomtalanul, és, mint egy kényszeres, nagyotmondó első kötet, nevetségesen visszhangtalanul.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha fölösleges, mit szólok: szavam kihûl, mint ősszel a szél. Macuo Basó
2. Lelkünk, mint halott lepke, oly törékeny, mint hárfahúr, a szélben elszakad, elég hozzá egy rosszul értett szó is, elég egy félreértett mozdulat. Faludy György
3. Van az úgy, hogy a szavak teljesen hatástalanok, amikor elhangzanak, s csak később kapnak jelentőséget. Agatha Christie
4. Valamit elfelejtünk, elmulasztunk valamit, elszalasztjuk, vagy elhalasztjuk. És ez a majdnem-semmi attól fogva jön, jön, nyomunkban van és egyszer csak mérettelenné hatalmasodik, mint az éjszaka csendjében egy padlóreccsenés. Fodor Ákos
5. Lábon szárad el az irodalom, ha az ártatlanságra, a dalokra szûkítjük le. Semmit nem ér, ha minden egyes leírt mondat nem kelt visszhangot minden emberi és társadalmi szinten. Jean-Paul Sartre
6. Szavak. Kimondtam őket, és elenyésztek. Senki sem hallotta őket, ennélfogva már nem léteznek. Ha már nem léteznek, talán újra létre lehet hozni őket, és akkor majd valaki esetleg meghallja. Frank Herbert
7. Minden rendben lesz. Semmitmondó szavak, amiket a semmibe, a hatalmas, sötét ürességbe mond ki az ember, mintha kaparászva próbálnánk megfogni valamit zuhanás közben. Lauren Oliver
8. A könyvet éppolyan elmélyedően, tartózkodóan kell olvasni, mint ahogy íródik. Henry David Thoreau
9. Ha megszólalunk, elkerülhetetlen a tévedés, a hazugság, és ezért jobb, ha meg se szólalunk, nem gondolkozunk, csak élünk, ahogy jön.
10. Rettegvén, társaim, a csendet, Mely szült és ránk szakad megint, Beszélünk, szüntelen beszélünk, Daráljuk monológjaink, De nincsen lélek, hogy megértsen, Sehol a földön és egen. Egy verset mondunk, olyan hangon, Mely magunknak is idegen. Székely János