Ha én egy új vallást csinálnék, Istennek tetszőt, abban a sárgarépát kellene rituálisan legyilkolni, főzés előtt, lévén a sárgarépa is élőlény, és az élet szent dolog. Szeretem a sárgarépát, főleg sütve. A szertartáshoz csak kerámiakéseket lehetne használni, és szombaton tíztől tizenkettőig kéne végrehajtani, én akkor általában ráérek. A répát kizárólag szüzek ölhetnék meg, és nagyon kellene vigyázniuk, hogy először a vastagabb végén, az elágazásnál metsszék el, mert ha a vékonyabbik végén kezdik, akkor a répát tisztátalanná tennék, és menten el kell temetniük, kelkáposztalevelekbe göngyölve. Aki tisztátalanná tesz egy répát, annak egy hétig tartózkodnia kell a főzéstől és a szappanbuborékok eregetésétől. A megtisztulás egy pohárka Single Mait Irish whisky elfogyasztásával fejeződne be, én ezt is szeretem. Ezek a szabályok a kelkáposztára természetesen nem vonatkoznának. Mert a kelkáposzta az ördög üzelmeinek gyûlölt terméke, mocskos egy növény, én utálom, és ha valaki mégis szereti, köteles lenne egy csakis erre a célra szolgáló edényben megfőzni, amely persze tisztátalan lesz a kelkáposztától, és benne más étel nem készíthető.