Ha Isten nem áld meg, hát fohászkodj újból, Határon innen és határon túlról, Csupa rozsda lett már a fejünk felett a glória, Csak te maradtál meg nekünk, drága Pannónia.

Kapcsolódó idézetek

1. És leszek szégyen és leszek gyalázat És ott égek majd minden homlokon, S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat A jó Istentől visszazokogom; És megfúvom majd hitem harsonáit, Hogy tesz még Isten gyönyörû csodát itt: Bölcsővé lesz még minden ravatal, - Havas Kárpáttól kéklő Adriáig Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar! Sajó Sándor
2. Gyere utánam, mihelyt lehet. Oly szerencsétlen leszek nélküled még Isten közelében is. Ne hagyj soká magamra (...)! Itt volt a paradicsom. Az ott fönn csak az ég. Victor Hugo
3. Ne bízz szegény hon a gondviselésben, Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott. Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél, S használd erődet és akaratod. Küzd, törj előre bátran nemzetem! Élet, halál! csak az dicső legyen!
4. Elvérzett a nemzet nagy Magyarországért, Most sír, zokog a lelkünk hegyekért, rónákért. Aki azt majd egyszer újra feltámasztja, Áldja meg az Isten és minden magyar ajka.
5. Ha ezt a létet összetörted, Majd támad más a rom felett. E föld ölén fakad, mi boldogíthat, S e nap ragyogja itt be kínjainkat; Ha már ledobtam ezt a terhet, Legyen, mi lesz, s ahogy lehet. Johann Wolfgang von Goethe
6. Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni, Csak magyar földön és csak magyarul; Ha bûn, hogy lelket nem tudok cserélni, Jobb is, ha szárnyam már most porba hull; De ezt a lelket itt hagyom örökbe, S ez ott vijjog majd Kárpát havasán És belesírom minden ősi rögbe: El innen, rablók - ez az én hazám! Sajó Sándor
7. Legjobbjaink rég elhulltanak. Holnaputánra magunktól elfogyunk. Megállj csak, mit motyogsz, öreg bolond? A sírban, hol nemzet süllyed el, Új kedvvel új ifjúság tolong, És bölcsőnek díszíti fel. Csengey Dénes
8. Minálunk ballada terem a földön. Minálunk fájdalom terem a földön. Minálunk Égiek vezette csodák teremnek. Hogy végre lássunk. De mi kételkedünk. És nem bízunk. És vakon hisszük, megátalkodottan, hogy elkerülhetjük a büntetést. Schäffer Erzsébet
9. Boldogasszony, ezer évig Édesanyánk voltál, Eleink, ha hozzád sírtak, Hozzájuk hajoltál: Száz ostorral ostorozzon, Csak ez egyért, Boldogasszony, A jó Krisztust kérd meg: Négy-víz-parton, három-hegyen Mindörökké magyar legyen A máriás ének. Sík Sándor
10. Sebeink nem szûnnek meg fájni, égni, nem enyhülnek, újulnak szenvedési. Rég alva járunk, és némán vérzünk... Hova tûnt régi dicsőségünk? Ha mégegyszer, mégegyszer felvirradna szabadságunk lehanyatlott napja! Hej, ha Te, jó Urunk, meghallgatnád a Te bujdosóidnak dalát. Dalriada