Ugrás a tartalomra
Ha ezt a létet összetörted,
Majd támad más a rom felett.
E föld ölén fakad, mi boldogíthat,
S e nap ragyogja itt be kínjainkat;
Ha már ledobtam ezt a terhet,
Legyen, mi lesz, s ahogy lehet.
Kapcsolódó idézetek
-
Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik;
elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld.
De haragod füstje még szálljon az égig,
s az égre írj, ha minden összetört!
Radnóti Miklós
-
Ha ember távozik a földről,
Helyére nyomban más hatol,
S az esti nap, mikor lenyugszik,
Egyúttal fölkél valahol.
Mihai Eminescu
-
Ne bízz szegény hon a gondviselésben,
Ha él fölöttünk - ő rég elhagyott.
Gondolj a múltra, hogyha csüggedeznél,
S használd erődet és akaratod.
Küzd, törj előre bátran nemzetem!
Élet, halál! csak az dicső legyen!
-
Néha éld, hogy forog a világ,
És ne nyalj talpakat szép szavakért,
Légy halhatatlan, hagyj nyomot a földön,
S érj célba, de csak magadért,
Tudd, ki vagy, sajnáld, aki bánt, mert nem ez az érdem,
Én éltem és most rajtad a sor, hogy élj s ne félj.
Alvin és a mókusok
-
A lombok már nem rejtik el,
Ha szeretettel érkezel,
Ez áldott hely, szebb nem is kell.
Emelt fővel emeld a súlyt,
Az adjon erőt, hogy várnak,
És építs tetőt és építs jövőt,
Egy új élet indul,
Van esély, hogy veszély les rád.
Ákos
-
Volt, hogy elengedték a kezem, és hogy magányos voltam,
És a szívem összetörték, de fel kellett fogjam,
Ilyen az élet, nem választhatok újat.
És ha újra kezdhetném, én nem feledem a múltat,
Hogy felálltam a földről, és eljutottam idáig,
Felépítettem valamit, amit építek mindmáig.
-
Belehalhatok a bánatba, sírhatok a nehézségeken, átkozhatom szerencsétlen sorsomat. Csinálhatok magamnak poklot itt, a Földön. Vagy felállhatok, építkezhetek a fájdalomból, kereshetek vigaszt, örömöt. Én döntöm el, mit teszek.
-
Egykor ha a világ megbántott,
Kivánkozám a sírba le;
Most, épen mert bánt, élni vágyok,
Dacolni van kedvem vele.
Petőfi Sándor
-
Oh, remélj, remélj egy jobb hazát!
S benne az erény diadalát:
Mert különben sorsod és e föld
Isten ellen zúgolódni költ.
Arany János
-
Ha így lesz jó, menj hát és szállj!
Nem kérdem mért, mit számít már,
Tán így lesz jó, túlélem hát.
Eskünk csak emlék már,
Por csak, mi szélben száll.
Polyák Lilla