Lángokat lehelsz a télbe, selyemben kiállsz a szélbe, havas melled ormosodik, szemem érte kormosodik.

Kapcsolódó idézetek

1. Melegre vágyom, izzani hevülésig, fénnyé válni, a Napba repülni, s napsugárként szemedben megpihenni.
2. Magad, ha lehunyod, ha elhagysz, szempillám, barna szirmom elfagy. Dús lombom, koronám lehullik, magamon tipródhatok holtig. Bella István
3. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
4. Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Ady Endre
5. Add nekem a te szemeidet, Amelyek ölnek, égnek, vágynak, Amelyek engem szépnek látnak. Ady Endre
6. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
7. Egyszerre légy a tûz, a jég: az idő ablakára lángolva fagyj rá, csak lobogjon éveid jégvirága! Keszei István
8. Ragyog a nap a szemeidben, beragyogja a napomat, engemet is beragyog. Zágorec-Csuka Judit
9. Mint jég a tûzben Úgy olvad a szívem Egy forró érintéstől Így lesz télből nyár.
10. Üres a szó, mondhat bármit, A szemedbe néz, s a lelked is fázik.