Ha kicsit hízol, akkor úgy tûnik, hogy ez még visszafordítható. A klasszikus: "Ezt ma még megeszem, holnaptól meg majd összekapom magam." Sokáig toljuk ki annak a határát, hogy mekkora súlyig visszafordítható a hízás. Elég rugalmas ez a határ."15 kiló, az mi? Elmegyek jövő héten párszor futni, kihagyok pár vacsorát, aztán el is van intézve a dolog." Ilyenekkel jól el is van bagatellizálva a dolog.

Kapcsolódó idézetek

1. Fontos, hogy a célkitûzések jól körülírtak, mérhetőek és a rájuk fordítandó idő tekintetében is meghatározottak legyenek. Az, hogy "fogyni", reménytelenül hanyag megfogalmazás. Olyasfajta célkitûzésekre van szükségünk, mint ez itt: "A születésnapomig megszabadulok négy és fél kilónyi hájamtól."
2. Ha még életedben nem voltál túlsúlyos, többet ehetsz, mint mások, és nem okoz gondot egy-két kiló leadása. De ha már elhíztál, vagy valaha el voltál hízva - s a legtöbb diétázónál ez a helyzet -, a zsírtól megszabadulni jóval nehezebb. A helyzet kulcsa a türelem, s hogy reális célokat tûzz ki. Könnyen lehet, sosem lesz szupermodell alkatod, és nem is fogsz beleférni a húszéves korodban hordott ruháidba, de lehetsz egészségesebb s elégedettebb a testeddel. Akár hosszú távon is. Amint sikerül megértened a zsírodat, s hogy mi ellen kell harcolnod.
3. A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínûleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is. Dombóvári István
4. Mára a dohányzás és az elhízás teljesen proli dologgá vált. A szivarozás megengedett, bár csakis drága példányt végy a szádba, lehetőleg a hanyagul felizzított bankkártyádról gyújtsd meg. Az elhízás nem ott kezdődik, amikor szomorúan látod, hogy csípőben szûk a hinta. Nem, te menten dagadtszámba mész, ha például nőies formák ütköznek ki rajtad, gömbölyû a vállad, nem bök a farod, izmos a vádlid. Már nem csak osztályeltérés, hanem súlykülönbség alapján is megvethetjük, utálhatjuk egymást. Vavyan Fable
5. Öt év, évi majdnem tíz kiló. Mindig benne van az emberben: "Á, innen még vissza tudom hozni." Ez a lazaság abból fakad, hogy elvileg már ismerem a módját, tudom, mit kell csinálni, ha le akarok fogyni. Aztán a farkaséhséggel már nem tudunk mit kezdeni. Éhesek vagyunk és enni akarunk, és abban a pillanatban meggyőzzük magunkat arról, hogy enni nem bûn. És ezek a kis elvesztett csaták megpecsételik az egész háború sorsát. Dombóvári István
6. Kicsi ország ez, kevés hírességgel, így óhatatlanul példát mutatsz valamivel, ha akarsz, ha nem. És ha kövérként tündöklöm, majd a fogyás után visszahízom, akkor a többi túlsúlyos gondolhatja, hogy ez így normális, visszaállt a normál állapotába. Egy kövér család azt mondhatja otthon: "Dombóvári is visszahízott, rosszabb lett neki ettől? Ugyanúgy ott van a tévében." Ezért mennek és kirabolják a hûtőt. Akkor én ártottam. Finoman, nem offenzív módon, de én azt szeretném mondani a túlsúlyos társaimnak, hogy nem szabad kövérnek maradniuk. Dombóvári István
7. Bírom, amikor azt mondja valaki, "fogadd el magad", tehát nagyon jó meg szép minden. De (...) amikor beleállsz, amikor vásárolsz, gyereket nevelsz, viszed a háztartást, amikor takarítasz, fölszedsz néhány kilót, és nem úgy nézel ki, ahogy azt elvárod magadtól, akkor azért sokkal nehezebb azzal szembesülni, hogy fogadd el magad. (...) Baromi könnyû úgy mondani valamit, hogy közben a ráfordított idő nem életszerû. És ezeknél a (...) nőknél ez sokszor nem életszerû, mert ez az életük, hogy konditeremről konditeremre járnak, hogy vásárolnak, ide mennek, oda mennek. "Fogadjuk el magunkat", mikor mindenünk megvan, és semmi dolgunk. Hát, édeseim, így nagyon könnyû. Ha három gyereket nevelsz, háztartást vezetsz, főzöl, mosol, iskolába mész, leckét írsz, és felcsúszik három-négy kiló, akkor nem tudod lenyelni a dumát, hogy fogadd el magad.
8. Tágra nyílt szemmel bámulom a nőket. Ha felszednek néhány pozitív kilót, rögvest kövérnek titulálják magukat. És ugyan a kövértől játszva meg lehet különböztetni őket, máris kéjesen mártakodnak az önutálatban. Magabízásuk megtöpped, járásuk elnehezül, hátuk meggörbül. Előnytelen göncöket húznak fel, és lám, máris tényleg kövérré tették magukat. Vavyan Fable
9. Olyan könnyen mondjuk ki: ha lebénulok, vagy ha rosszabbodik az állapotom, akkor már nem akarok többé élni, de legtöbbször egészségesen húzzuk meg ezt a határt. (...) Csak akkor láthatjuk, meddig szeretnénk elmenni, amikor megtörténik velünk az, amitől előtte annyira féltünk. Ha pedig végül eljön az idő, akkor ez a határ kitolódik.
10. Megváltozhatunk? Nem is tudom..., mindenki olyan, amilyen, plusz-mínusz 15 százalék, kábé. Ennyire tud valaki megváltozni, ha nagyon akar. Akár önmagunk kedvéért, vagy akár a szeretteinkért. Igen, 15 százalékig, de tudják mit? Néha ennyi is épp elegendő.