Ha köd ereszkedik le, ha dér szitál reád, ha ágyútûzben állsz, vagy végigver a vihar, te tárd ki a két karod, ölelésre tárd, mert hátha egyszer kisüt még a nap, valahonnan tán nyúl egy kéz feléd, hogy hidat verjen a parttalan folyón, mely elválasztja az embertől az embert.

Kapcsolódó idézetek

1. Meddig bírod majd, a viharban most el ne tévedj, Van kiút, a bezárt szív, míg nyughatatlan, Álmodj úgy, most fedezd fel, mi a lelked mélyén Lángra gyújt, Csak fogadd el, és élj pont úgy.
2. Legyen előtted mindig út, Fújjon mindig hátad mögül a szél, Az eső puhán essen földjeidre, A nap melegen süsse arcodat, S amíg újra találkozunk, Hordjon tenyerén az Isten.
3. Nyújtsd a kezed, félek, hogy két Világ közt elveszítlek majd, Úgy ölelj, hogy érezd, az álmod Itt bent új virágot hajt!
4. Még engedem, hogy ár sodorja, szél kavarja életem, ameddig jó nekem, De azt hiszem, most van itt a perc, hogy fogd a két kezem, az kell nekem, Mert ha itt vagy velem, a szívem megpihen. Demjén Ferenc
5. A sûrû éjben fény leszek, Mi távolból hozzám vezet, És többé nem félek, ha karjaidban ébredek, Ha szomjazol, én víz leszek, S ha átölel majd két kezed, Bármi lesz, bármi vár, Tudom, nincs, mi tőlem elválaszt már.
6. Hasztalan nyújtom feléje a karomat reggel, ha nehéz álmomból ébredek, hasztalan keresem ágyamban éjszaka, ha egy boldog, ártatlan álom rászedett, mintha őmellette ülnék a réten, és fognám s ezer csókkal borítanám a kezét. Ó, ha ilyenkor, még félig az álom révületében, utána nyúlok, és ettől felébredek - könnyek árja zuhog fuldokló szívemből, és vigasztalan zokogok a sötét jövő felé. Johann Wolfgang von Goethe
7. Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Reményik Sándor
8. Ha a harchoz túl gyenge vagy, öleld át az ellenséged! Amíg két karja körülölel, nincs mivel fegyvert fognia rád.
9. Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
10. Hogyha rossz úton jársz, sohase feledd, A fölöttes erő átjár és mindig ott lesz veled, Csak tedd össze a kezed és nézz fel az égre, Csak akkor essél térdre, mikor már mindennek vége.