Ha látlak, megelevenedek, mint egy terebélyes fa, virágot bontok, érzem életed lüktetését.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a hangod hallom, a szívem kinyílik, mint virág a reggeli napsütésben.
2. Egyszer láttalak életemben, de mintha mindig ismertelek volna, amióta élek. Úgy érzem, mintha a szívemhez nőttél volna. Eötvös Károly
3. Az vagy nekem, mint szívnek a dobbanás, mint testnek a lélegzet, és mint léleknek a fény. Nora Roberts
4. Láttál már virágzó vadgesztenyefát? (...) Durva kérge alatt áramlik az élet, dobbanva zúdul a Földanya vére, vele árad fel törzsemben a lélek, kiterjed a fa fenséges békéje. Ara Rauch
5. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
6. A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain. Victor Hugo
7. Így állok előtted s várom: tenyeredbe veszel s mintha hosszú útról érkeztem volna lélegzeted melegében visszatér belém az élet. Nagy István Attila
8. Ébredj, rólad zeng a szívem, ha közel vagy, oly örömmel, mint sóhajtva daloló fák eperérés hónapjában. Henry Wadsworth Longfellow
9. Újra hallottam hangodat, éreztem leheletedet, tapintottam bőrödet, láttam alakodat, máris megelevenedtél, és veled mindaz, ami igazolta és átszellemítette testiségemet. Oravecz Imre
10. Te vagy bennem a bizonyosság, az önvédelem és a gőg, a különbség, az azonosság, a fejtartás mások előtt. Ha jössz, a padló is megéled, körvonalat kap a világ, a tárgyak előrefeszülnek, türelmük szétveti az ajtót, lebiccenő fejem fölött a lámpa lélegző virág, jaj, nézd, hogy szeretek, szeretek várni rád. Gergely Ágnes