Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a hangod hallom, a szívem kinyílik, mint virág a reggeli napsütésben.
2. Ébredj, rólad zeng a szívem, ha közel vagy, oly örömmel, mint sóhajtva daloló fák eperérés hónapjában. Henry Wadsworth Longfellow
3. Ha látlak, megelevenedek, mint egy terebélyes fa, virágot bontok, érzem életed lüktetését. Zágorec-Csuka Judit
4. Kiabálnék, hallja meg a világ! Nekem újra égig érnek a fák, És forog a Föld, mert láthatom őt Egy életen át, Ez a boldogság.
5. A szerelem meg közben tombolt bennem, tudod, hogy van ilyenkor. Mint az áradó folyam. Ha szabad folyást kap: szépen lecsendesül, lefolyik az ár. Ha gát zárja el, vagy keskeny völgybe szorul: bőgve tajtékzik, és az eget ostromolja. Bárány Tamás
6. Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek - Egyszerre csak megfogtad a kezem, S alélt pilláim lassan felvetődtek, És éreztem: szivembe visszatér És zuhogó, mély zenével ered meg, Mint zsibbadt erek útjain a vér, A földi érzés: mennyire szeretlek! Tóth Árpád
7. Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...) És ha gondolkozik, ha szíve van, éreznie is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie. Nagy szárazság idején keble fölrepedezik s mint a szenvedő anya emlőin a gyermek, növényzete elsínylik, elsatnyul, míg ellenben harmatos hajnalon egész valója vidám mosoly. Mikszáth Kálmán
8. Még nem hallottam hangod ezelőtt, Csak gyönyörködtem arcod mosolyában, És elvesztem szépséged folyamában, Amint lelkembe tündökölve tör. Nikolaus Lenau
9. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
10. Én vagyok az első nővéred, egy darab földed vagyok, mit virággal te ültettél be, és most élek, virulok. Kis tó van benne, mit te ástál, és füves domb, két szép virágágy: mind a tied, gyönyörködj bennük! - Ha fekszem, mint most, veled együtt, szívem tele tiszta örömmel, minden ízem tele gyönyörrel - mint mustot, iszom leheleted, hallom szavad s feléledek.