Ha majd a gyászos elmulásnak Örök homálya rám borult, Küldj a síromra, én szerelmem, Egy tubarózsa-koszorút.

Kapcsolódó idézetek

1. Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.
2. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letûnt boldogságom sötét fejfájára. Ady Endre
3. Ha meguntad, rózsám, Velem életedet, Csináltass koporsót, S temess el engemet!
4. Ha úgy hiszitek, hogy a könnyek elmossák a vágy kormos hókupacait, sírjatok egy kicsit! De ne sajnáljatok. Az örömért éltem, az örömért halok meg. Bûn lenne, ha síromra a gyász angyalának kőalakját állítanátok.
5. Életem és munkám öröme vagytok, amikor nem leszek már, hiába minden. Ne a koszorúkat rakjátok a síromra, élve szeressük egymást!
6. Igazán s végleg téged várlak, Érdes tüllben gyere lassúdan, Horzsolj végig s hagyj itt örökre Izzó kikerics koszorúban. Nagy László
7. Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyûimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret! Petőfi Sándor
8. Ha sírok néha, szerelmeddel ölelj át, Fáradt, gyenge napjaimon vezess át. Csak fogd a kezem, s maradj Mellettem, amíg érzed, Hogy zajos a világ.
9. Ha ez a szerelem csak csalódásra gyûlt volna bennem, nem fog változni haldokló sugárrá, mint a tûnő nap végsugarai, hanem velem együtt fog elmerülni az örök éjbe... a sír ölébe! Rudnyánszky Gyula
10. A bánatom sírnám el - csak tenéked, hogy te szeress, hogy te is sírj miattam egy fülemülefüttyös alkonyatban tőrrel, csókokkal - csak hogy veled éljek. Federico García Lorca