Síromra tegyetek egy szál vadvirágot, az kísérje utam, amerre majd járok.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha majd a gyászos elmulásnak Örök homálya rám borult, Küldj a síromra, én szerelmem, Egy tubarózsa-koszorút. Heltai Jenő
2. Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörû fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet. John Green
3. Vannak dolgok, amiket magunkkal viszünk a sírba.
4. Könyörülj rajtam, változtass sós cseppé, hadd száradjak fel szépen, finoman azon a búcsúlevélen, egy hullámos kis dudort hagyjak csak magam után.
5. Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és - koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne félj a szememtől, holtan is áldalak...
6. Síromban párnám vagy, Vess ágyat. Lefekszem. Ákos
7. A tágas csillagég alatt ásd sírom, ott nyugodni hagyj, hisz vígan éltem és halok: poromban is boldog vagyok. Robert Louis Stevenson
8. Ha testemet nem is, de legalább lelkemet vidd haza a házsongárdi vagy az udvarhelyi temetőbe, vagy terítsd le az áldott földön, hogy attól is nőjön a fû, szebbüljön a világ. Nyírő József
9. Ha nem marad más utánam, Csak partra vetett hordalék, Kertembe gyûljetek, és ott szórjátok szét, Hogy növesszen egy fát, újabb életeken át, S majd engem éreztek, mikor ontja illatát.
10. Olyan sétára viszlek magammal, amelyen lépteink rendben követik egymást, odaültetlek a hegy tetejére, ahonnan minden vitás kérdésed megoldódik, és hagyom, hogy magad szûrd ki ebből az igazságodat. Antoine de Saint-Exupéry