Ugrás a tartalomra
Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted,
Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged!
Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája:
Letûnt boldogságom sötét fejfájára.
Kapcsolódó idézetek
-
Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.
Szabó Magda
-
Fáj a szívem, hiába tagadom.
Gyászt hordok érted boldog ifjúság.
Fátyolként lengjen emléked körül
Engem, a bölcs öregség koldusát.
P. Jánossy Béla
-
Elszorul a szívem,
A mikor azt látom,
Hogy az, ki olyan volt,
Mint egy tündérálom,
Elfonnyad, megfakul
Mint a letört rózsa,
A szirmait elhullatja.
Szerteszéjjel szórja!
Ambrozovics Dezső
-
Fáj a szívem, sír a szemem
Teéretted, drága kincsem.
Kő volna is, meghasadna;
Virág volna, elhervadna.
-
Rongyos lett az ingem,
foldozd meg.
Rövid az örömöm,
toldozd meg.
Kösd meg a nyakkendőm,
kibomolt.
Emeld fel a szívem,
leomolt.
Páskándi Géza
-
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miólta szívem elragadtad,
Édes kegyetlenem!
El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe.
S így kell talán e gyötrelembe
Örökre sínlenem.
Csokonai Vitéz Mihály
-
Sírok én is, siratgatom
Boldogságom; hiába,
Nem fog az már újra nyílni,
Mint a jázmin virága.
Ha látnátok, mikor könnyem
Az arcomon lepereg,
Tudom, hogy megsajnálnátok,
Gonosz nyelvû emberek.
Ady Endre
-
Ha majd a gyászos elmulásnak
Örök homálya rám borult,
Küldj a síromra, én szerelmem,
Egy tubarózsa-koszorút.
Heltai Jenő
-
A szívem adnám oda hegedûnek,
A szívem, melyből bú és vágy zokog,
Lopjon szívedbe enyhe bánatot
És kósza vágyat, mely árván röpülget,
Hogy szûz álmodban, halkan, édesen,
Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz,
Álmodban, mit reggelre elfelejtesz,
Sirasd el az én züllött életem.
Tóth Árpád
-
A sorsom, hogy érted éljek!
Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd:
Áldott a végzet; szenvedni érted!
Mindent elmondtam,
S a szívem most újra könnyû és álmodó,
És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell:
Igaz volt minden szó.