Ugrás a tartalomra
Ha még oly szórakoztató is egy egészen modern regény olvasása - mikor másodszor olvassuk, ritkán érzünk mûvészi kielégülést. Pedig talán ez a legjobb próbaköve annak, hogy egy könyv az irodalomhoz tartozik-e vagy sem. Ha egy könyvet nem tudunk örömmel újraolvasni, akkor egyáltalán nincs értelme, hogy elolvassuk.
Kapcsolódó idézetek
-
Sajnos, kétszer, sőt háromszor is el kell olvasni valamit - így teszek én, és így tesznek író barátaim is: tulajdonképpen a kedvenc könyveinket olvassuk állandóan, újra meg újra. Mindig valami újat talál bennük az ember, s éppen a mese, a cselekmény az, amely ilyenkor lehullik a mûről, mert az ember már nem várja izgatottan, hogy mi fog történni. S a mese helyett érvényesül a sokkal döntőbb, ami sohasem témája vagy tárgya a regénynek - de maga a mû.
Ottlik Géza
-
Néha az az érzésem, hogy az életet ugyanúgy kapjuk kölcsön, mint egy regényt a kölcsönkönyvtárból. Ha érdekes és izgalmas, hamar végigolvassuk, és bosszant, hogy már a végére jutottunk, és vissza kell adnunk. De ha unalmas és szürke, akkor örülünk, ha végigkínlódtunk, végigrágódtunk rajta. Van, aki egyszerûen megunja, és még mielőtt végigolvasná, odavágja: nem kell!
-
Tudom, milyen örömöt jelent az olvasás. De az olvasás öröme nem hasonlítható össze a tapasztalás örömével. Igazi szerelem, igazi félelem, igazi harag, igazi boldogság. Az olvasás csak szemlélődés.
-
Vannak egyszer használatos könyvek, az ember elolvassa őket, talán még tetszik is neki, élvezi, de sejti, hogy soha többé nem veszi a kezébe, akár ott is hagyhatjuk a vonaton a következő utazónak. Vannak viszont többször használatos könyvek, azokra időről időre gusztusunk támad, öt- tíz évenként belelapozunk, esetleg megint elolvassuk, és az a vicc, hogy ezek mindig mások, valahányszor beléjük mélyedünk. Tulajdonképpen csak ilyeneket érdemes tartani otthon, ami a szépirodalmat illeti.
Vámos Miklós
-
Sosincs időm olvasni, de ha belehabarodtam egy regénybe, le nem tettem, míg végig nem olvastam. Ha olvasunk, senkitől, még magunktól sem lopjuk az időt. Az olvasás - létezésmód.
Daniel Pennac
-
Egy jó könyv értékét, mint minden mûalkotásét, az jelzi, akkor volt igazán érdemes létrehozásán fáradozni, ha alkotóját túléli. Amikor kiderül, hogy kellett, ha nem lenne, hiányozna, talán tényleg szükség volt rá, mert általa kicsit teljesebb a világ. Tehát, hogy nem mindegy, létezik-e, vagy sem.
Bodor Ádám
-
Azt hiszem, hogy azok a könyvek, amelyek több évtizeddel, esetenként évszázaddal ezelőtt íródtak, már nyelvezetük, szókincsük miatt is szükségszerûen idegenebbnek tûnnek a mai nemzedékek számára. A feladat az, hogy megtaláljuk azokat az örök emberi motívumokat, konfliktusokat, dilemmákat vagy kihívásokat, amelyek minden korban aktuálisak. Az igazi irodalom mindig tartalmaz olyasmit, ami az olvasók egymást követő nemzedékei számára is izgalmas, tanulságos.
-
Ha (...) valamely könyvet unalmasnak találunk, az lehet ugyan jele a könyv értéktelenségének, de lehet jele annak is, hogy mi magunk nem vagyunk képesek a benne foglaltakat érteni vagy méltányolni, - ez utóbbi esetben tehát nem a könyv silány hozzánk, de mi vagyunk silányak a könyvhöz képest.
Greguss Ágost
-
Az életünk egy hosszú könyv, lassan forgatjuk lapjait, és mindig csak előre nézünk, vajon mit hoz a titokzatos következő fejezet? Ha eljutunk a könyv utolsó oldalához, minden titok feltárul előttünk, nem érdekes többé. Kevés regényt akarunk az utolsó oldal után még egyszer végigolvasni, legfeljebb lapozgatunk benne, egyes fejezeteit, egyes részleteit kívánjuk újra átélni. De a részlet nem az egész, nem a teljes valóság. Öröm és bánat, mint a világosság és az árnyék, nyomon követik egymást.
G. Hajnóczy Rózsa
-
A könyv olvasásához figyelem és türelem kell, elmélyülés. Emlékezni is kell az olvasottakra. A szépirodalom a képzeletet is megmozgatja.
Adamikné Jászó Anna