Ugrás a tartalomra
Ha nem dobod el a személyiségedet, akkor nem találhatod meg az egyéniségedet. Az egyéniségedet a léttől kapod, a személyiséget pedig a társadalom akasztja a nyakadba. A személyiség által illeszkedsz be a társadalomba. A társadalom nem képes tolerálni az egyéniséget, mert egy egyéniség nem követi őt birkaként. Az egyéniség minősége az oroszlánéhoz hasonló: az oroszlán egyedül jár. A birkák mindig tömegben élnek; abban bíznak, hogy a tömegben otthonra találnak. A tömegben az ember mindig nagyobb biztonságban és védettségben érzi magát. Ha megtámadnak, a tömegben könnyebben megvéded magad. De egyedül? Csak az oroszlánok járnak egyedül. Pedig mindegyikőtök oroszlánnak születik, csakhogy a társadalmi beidegződések teljesen átprogramozzák az elmédet, és végül birka lesz belőled. Kapsz egy személyiséget; egy kényelmes, kedves, szófogadó és nagyon kötelességtudó személyiséget. A társadalomnak rabszolgákra van szüksége, nem pedig olyan emberekre, akik a szabadság feltétel nélküli elkötelezettjei. A társadalomnak azért van szüksége rabszolgákra, mert az őt irányító összes érdekszövetkezet engedelmességet követel.
Kapcsolódó idézetek
-
Sok emberből (...) egyszerûen hiányzik a függetlenség, a szabad vélemény, az önálló állásfoglalás utáni vágy - röviden szólva, az ilyen embernek nincs egyénisége. Akinek van, az vagy össze tudja egyeztetni a társadalom összegyéniségével, vagy nem. Ha igen, akkor önként alkalmazkodik, tehát lehet szabad. Ha nem, akkor kényszerûen alkalmazkodik, vagy fellázad.
Benedek István
-
Az ember először olyan, mint egy teve. Cipeli az élet sivatagán át kondicionáltsága és függőségei terhét. Orcája verejtékével keresi kenyerét. Utána az ember olyan, mint egy oroszlán. Lázad minden ellen és mindent a feje tetejére állít. Kilép a megszilárdult normákból, és szétfeszíti a határokat, ahol csak tudja, és rájön mindarra, ami nem megfelelő neki. Végül az ember olyan ártatlan, mint egy gyermek, de olyan bölcs, mint egy aggastyán. A saját maga által felismert játékszabályok önkéntes követése révén fokozatosan belenő egy "sikeres életbe", és ezzel egy mindent síkot felölelő függetlenségbe.
-
Hogyha valamire vinni akarod az életben, akkor hagynod kell, hogy kiépüljön benned és uralkodjon a személyiséged. Önmagad, aki csak te vagy. Nem szabad másokat követned, mindenbe annyira kell csak belekóstolni, hogy összerakd a kirakóst, hogy rájöjj, ki is vagy valójában.
Dora Craiban
-
Az egyedüllét olybá tûnik, akár a halál. Egy bizonyos értelemben az is; halál; annak a személyiségnek a halála, amelyet a tömegben magadra öltöttél. Ezt másoktól kaptad. Abban a pillanatban, hogy magad mögött hagyod a tömeget, a személyiségedet is magad mögött hagyod. A tömegben pontosan tudod, ki vagy. Tudod a nevedet, tudod, milyen végzettségekkel rendelkezel, tudod a foglalkozásodat, minden adatot tudsz, ami az útleveled vagy a személyi igazolványod kiállításához kell. De abban a pillanatban, hogy kilépsz a tömegből, hová lesz az identitásod, ki vagy? Hirtelen rádöbbensz, hogy nem a neved vagy - azt csak kaptad.
Osho
-
Nincs ember, akit ne befolyásolna a körülötte élők véleménye, nincs, aki ne a társadalom által ráaggatott szerepet játszana. Ez még akkor is így van, ha már valódi egyéniségnek hiszed magadat, sőt, talán akkor vagy leginkább a beléd nevelt elvek rabja.
-
Az ember nem arra születik, hogy egyszer csak észreveszi magán, hogy érzékeny bizonyos szociális problémákra. Ezt az utat nem úgy választja magának, hanem olyan sorsszerû az egész, ahogy a rulettgolyó keresi a maga helyét. Előbb-utóbb a sok döcögés, különféle kitérők, lökdösődés, billegés, útkeresés után egy bizonyos lyukban köt ki. Valami ilyesmi, azt hiszem, az ember élete is. Miközben jövünk-megyünk a világban, és, mondjuk úgy, végezzük a dolgunkat, vagy keressük önmagunkat, rátalálunk arra a lyukra, amiben jól érezzük magunkat, ami a miénk.
Nagy Bandó András
-
A személyiség csak egy maszk, az egyéniség a magad igazsága. A személyiséget kívülről kényszerítik rád; egy perszó-na, egy álarc. Az egyéniség a saját valóságod - amilyennek Isten teremtett.
Osho
-
Individualista világban élünk. Ugyan az embernek mindent meg kell tennie adottságai kibontakoztatásaiért, de túlhangsúlyozzuk az egyén értékeit, szinte egyedül valónak tartjuk a lehetőségeit, s mintha felednénk az egymásért vállalandó felelősséget. Az individualista ember önző, öntörvényû. A közösségi ember szeret, normakövető. Örök belső vívódásunk, hogy miképpen tudjuk önmagunkat azokhoz az elvekhez, értékekhez, igazságokhoz igazítani, amelyek akkor is érvényesek, ha ezek ránk nézve következményeikben hátrányosak.
-
Az embernek vállalnia kell önmagát, nem erőltethet magára olyan szerepet, amely nem neki való. Azzal csak bajt okoz. Magának és másoknak.
-
Szinte mindenkinek az életében van valaki, akinek a véleménye fontos számára, de ha minden ember véleményét fontosnak tartod, az nagy hiba. Ha túlságosan számít mások véleménye, birka leszel. Ugyanakkor legalább egy kicsit összhangban kell lenned másokkal, ha bármi hasznosat szeretnél csinálni a világban.
Sam Altman