Ha nem etetnélek, éhen is vesznél, ha nem karolnálak, váltig fekhetnél, ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat, mikor kis ajkad sírásra lázad; ha szívem írt nem lelne rája, úgy ami fáj, csak fájna, fájna.

Kapcsolódó idézetek

1. Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok, és minden irtó messzire kerül tőlem, éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom, pont, ahogyan voltam előtted. Sohonyai Attila
2. Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek, Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek. Weöres Sándor
3. Mert ha vidám vagy, meg akarom kétszerezni vidámságodat; ha bús vagy, akkor meg akarom felezni veled a bánatot és így öröm lesz az néked, mélyebb az örömnél. És ha jól érzed magad, mulatsággal és változatossággal fogom üdíteni lelkedet; ha pedig beteg vagy, ápolni foglak; és ha fáradt vagy, a keblem lesz majd alvópárnád, hol nyughatol - s éjjel és nappal a lelkem a lelkeddel lesz és karom ölelni fog. És ha nem kívánsz, távol leszek; és ha ismét akarsz, ott leszek nálad. És ha előtted halok meg, úgy rendjén van és le kell mondanod rólam - ám ha te hagysz engem itt hátra, akkor követni foglak a máglya tüzén keresztül, mert nem akarok nélküled élni egyetlen napot sem.
4. Ha az ajtót nem nyitja rám senki, ha a szívem lassabban kezd verni, ha a számon nem megy már le étel, csak miénk lesz az éjjel, még együtt alszunk el.
5. Mert minden fájni fog, amit nem adtam, és minden szó, mely kimondatlan maradt. (...) s hiába húnyod be szemed, hogy ne lásson, mert a szívedbe égettem be magam.
6. Ha ébren vagyok, fáj, lüktet hiányod, néha hangtalan szavakkal utánad kiáltok. Ha lesz egy szív majd, mely érted dobban, Kérlek, szeresd magadnál sokkal jobban. Punnany Massif
7. Nem fájhat úgy a betegek testének, Ha éles vas jár át sebeiken, Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének, Mint e sovárgó vágy fáj énnekem. Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére, Egy cseppet a remény kútjából, oh leány, Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán. Petőfi Sándor
8. Fiam, ez öreg, reszkető sorokban én sírok, ki méhemben hordtalak, ki eggyé tettem órát, napot, éjet, hogy etesselek, hogy dajkáljalak; hús a húsomból, vér a véremből, hogy emelhetnél te akkor kezet, ha én zokogom, sikoltom feléd: ne lőj, fiam, mert én is ott leszek. Várnai Zseni
9. A szív, az mindent nem bírhat el, holnap talán az sem fáj, Ha szembejössz, és nem is szólsz énhozzám.
10. Halott vagyok miattad, s mit se bánod; látod, hogy sorvadok, s nem szánsz miatta; a szerelem bensőmet fölkavarja, s mind keményebbé válsz, gyötör hiányod.