Fiam, ez öreg, reszkető sorokban én sírok, ki méhemben hordtalak, ki eggyé tettem órát, napot, éjet, hogy etesselek, hogy dajkáljalak; hús a húsomból, vér a véremből, hogy emelhetnél te akkor kezet, ha én zokogom, sikoltom feléd: ne lőj, fiam, mert én is ott leszek.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha nem etetnélek, éhen is vesznél, ha nem karolnálak, váltig fekhetnél, ha nem fürkészném, mi bánt, mi fájhat, mikor kis ajkad sírásra lázad; ha szívem írt nem lelne rája, úgy ami fáj, csak fájna, fájna. Várnai Zseni
2. Fázom s lomhán megülök a kályha mellé bújtan, Hát ma se sikerültél: szent életöröm? Sírnék, s ökölbe görbül tehetetlen az ujjam, S tenyerem húsát vájja a kinlódó köröm. Tóth Árpád
3. Szeretlek! Légy szívvel szívemhez kedves. S jaj, ne taszíts el, nem teheted, hogy lerázd válladról szegény fejemet. Szerelem hite kell, szerelmes szeretet, az kell e főnek. Anyámtól kenyeret kérhettem így, ahogy most tőled kérem: ne hagyd el jövendőmet. Páskándi Géza
4. Anyám! Ha jönnek, s mondják majd neked Hogy fiad egy elzüllött, rossz bohém Ne fájjon értem drága jó szived Hisz annyi rosszat követtem el én. Rejtő Jenő
5. Sebeztek százszor, nem sírtam, ha véreztem, Felkeltem újra, ha új hajnalt éreztem. Por és hamu, mi tûz volt a véremben, Szóljon a vérző ima! Dalriada
6. Sohase szerettél, nem volt pillanat, ennem is ha adtál, soha magadat, örökkön-örökké sírok, amiért annyit dideregtem érted, magamért! Pilinszky János
7. Egy jó anya porlad a sír mélyén, Sírva, panaszkodva hozzám beszél: "Gyermekeim emléket emeltek, S minden héten virággal befödnek. Gyöngeségeimért úgy szenvedek, De ők rajtam meg nem könyörülnek. Az üdvömért sosem imádkoznak, A lelkemért misét nem mondatnak." (...) "Szívleljétek meg kérésünket, És nyissátok meg szíveteket. Segítsetek, hogy Isten irgalma A szabadulásunkat megadja!"
8. Nem fájhat úgy a betegek testének, Ha éles vas jár át sebeiken, Nem fájna ugy, ha tûzzel égetnének, Mint e sovárgó vágy fáj énnekem. Csak egy kis cseppet önts e fájdalom tüzére, Egy cseppet a remény kútjából, oh leány, Hogy évek mulva bár, de meg fog jőni bére Gyötrelmeimnek, oh csak azt mondd, hogy: talán. Petőfi Sándor
9. Nyugodalomra megyek, már itt van, kedves, az órám; El kell hát válnunk haj! nem akarva is el. Mig kiadom lelkem, tartóztasd könnyeid; ekkép Meghalnom nem lessz kétszeri kínos okom. Vitkovics Mihály
10. Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz! Ime tudománt tészek előtted, nagy Isten, mindent akit tudok kikiáltok, hogy éntülem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elől, amint megfenyegettél az nagy Ezekhiel prophétával: Venientem gladium nisi annunciaverit speculator, animarum quae perierint sangvinem de manu ejus requiret Dominus [Ha az őrálló a közeledő kardot (fegyvert, veszedelmet) nem jelzi, a fegyvertől elveszettek vérét az ő kezéből kéri számon az Úr]. Zrínyi Miklós