Ha nem lakna lélek vagy elme, ha nem szaggatna annyi kétség, ha nem várnám mindig hiába a bizonyosság illetését -

Kapcsolódó idézetek

1. Ha teljes harmóniában élnénk ezzel a világgal, ha nem ütköznénk állandóan bele ennek a világnak az éleibe és szögleteibe, ha nem lennénk kitéve életünk minden pontján veszélyes és romboló erők támadásának, akkor ez a világ és ez az élet elvileg szenvedések és fájdalmak nélküli világ lehetne. Hankiss Elemér
2. Ha nem gondolkodnék, biztosan sokkal boldogabb volnék. Spiegelmann Laura
3. Mi ijeszthet, ha lelked nyugodt? Ha leküzdöd a hiúságot, a kéjvágyat és a kapzsiságot? Miféle hatalmak kínozhatnak, ha te nem kínzod magad? Mi a börtön, ha a lelked szabad? Mi a halál, ha megismerted a világot és lelkedet, s nem vágyol fölösleges és kínos részletekre? Igazán, olyan voltál, mint a gyermek, aki boldogtalan, mert nem kapta meg ezt vagy azt. Gondold mindig ezt: "Nincs hatalmam, sem vagyonom, talán egészségem sincs. De milyen hatalmas vagyok, milyen gazdag, milyen fölényes, mert vágyaimat a dolgok igazságához és valóságához igazítom, s a lelkem szabad!" Ezt senki nem veheti el tőled, ennél többet senki nem adhat. Márai Sándor
4. Utazni csupa gyönyörûség volna (...), ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk. Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok. Hans Christian Andersen
5. Lennék lélek, testetlen árnyék, magányos, riadt szívekre szállnék. Nem nyomasztana a magam gondja, fájdalom többé nem kínozna. A szellem, a szárnyaló, a fenséges, nem lenne többé ebben a testben, kiszabadulva börtönéből keringene a fellegekben.
6. Milyen jól érezhetnénk magunkat, ha nem kellene egyfolytában a boldogságra gondolnunk! Aldous Huxley
7. Vannak napok, amikor azzal a gondolattal ébredünk, hogy jó élni. Ha mindenki állandóan ilyen jókedvû lenne, az élet értelmének kérdése soha nem merülne fel bennünk vagy beszélgetéseinkben.
8. Mindenféle érzelemmel találkoztam. Meghallgattam a kínból fakadó sikolyokat és a hahotákat. Minden, ami emberi, nyitva volt számomra. Mindent éreztem és értettem egyszerre. A világ elmékkel volt benépesítve, melyek mindenféle szélnél gyorsabban örvénylettek, menedéket és szabadulást keresve a változás kényszere elől, élet és halál dilemmája elől - célt, biztonságot, örömöt keresve; megkísérelve, hogy értelmet adjanak a rejtélynek. Az emberek mindenütt kavargó, elkeseredett keresésben éltek. A valóság soha nem felelt meg álmaiknak, pedig a boldogság ott volt a közelükben - ott, ahol soha nem keresték. És mindennek forrása az emberi elme volt. Dan Millman
9. Amint egyetlen pillanat a halál, úgy egyetlen pillanat az élet is. Lehunyjuk a szemünket, és hagyjuk, hogy megszûnjön minden hiábavaló félelem. Az új állapotban, félelemmentesen, megkérdezzük magunktól, kik vagyunk. Ha kétségek nélkül élhetnénk, mit tennénk? Ha nyíltszívûek lehetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a csalódástól... ha szerethetnénk anélkül, hogy félnünk kéne a megbántástól... ha ma átérezhetnénk, hogy édes az élet, anélkül, hogy arra gondolnánk, hogy fog holnap mindez hiányozni... ha nem félnénk az idő múlásától, és attól, kiktől fog megfosztani... igen. Mit tennénk? Kivel törődnénk? Milyen csatákat vívnánk? Mely ösvényeket hagynánk ott? Milyen élvezeteket engednénk magunknak? Milyen rejtélyeket oldanánk meg? Egyszóval: hogyan élnénk? Matt Haig
10. Bárcsak egyáltalán ne is volnál a világon. Bárcsak ne is élnél, inkább valami ihletett mûvész képzeletének szüleménye lennél! Nem tágítanék a mellől a vászon mellől, örökké néznélek, örökre csókolnálak! Benned élnék, lélegeznék, mint valami gyönyörû álomban, és akkor boldog lennék! Semmi más kívánságom, óhajom nem lenne többé. Hozzád imádkoznék, mint őrangyalomhoz, alvás előtt és ébredés után; téged várnálak, amikor valami istenit, valami szentet kellene megfestenem. Nyikolaj Vasziljevics Gogol