Ugrás a tartalomra
Ha nem megfelelőek a körülmények, ha nem érzik jól magukat a növények, akkor borús hangulat uralja a pázsitot, fákat és bokrokat. Vagy épp fordítva: ha a növények jól érzik magukat, optimális a vízzel és tápanyaggal való ellátottságuk, és megfelel nekik a hely, akkor nem találkozunk stresszjelekkel. Vajon csupán véletlen, hogy az ilyen kertekben különösen jól érezzük magunkat? Senki sem tudja megmagyarázni, de nem lehetséges, hogy szaglóérzékünk jelzi a tudatalattinknak az ép ökoszisztémát, amelyben minden és mindenki jól van, amelyben jó élni?
Kapcsolódó idézetek
-
A növények általában elégedettek sorsukkal, ha emberi érzésekkel akarnók felruházni őket, akkor úgy mondanám, hogy többnyire jókedvûek, kellemesen érzik magukat. Kevésbé bizonytalanok a jövőt és a fejlődés irányát illetően, mint sokszor mi, nyugdíjasok.
Hazai Attila
-
A talaj és a növények tapintása, a velük való foglalatoskodás, a föld szaga, a növények illata és megnyugtató színeik enyhítik a feszültséget, lelket öntenek az emberbe. Már fél óra kertészkedés is javíthatja a hangulatot, és segíthet szembenézni gondjainkkal, életünk nehézségeivel. S bár egy igazi kert a legjobb, néhány cserép virág gondozása is fölöttébb jótékony hatást gyakorolhat ránk.
Jane Goodall
-
Egy kert csak azért olyan megnyugtató, mert a növények nem tudnak szaladni. Képzeljük el, milyen lenne, ha a paradicsomaink, rózsáink vagy magnóliáink mozognának. Kénytelenek lennénk kerítést építeni, hogy magunk mellett tartsuk őket, különben megszökne tőlünk a zöld. Ehelyett elültetjük szépen a cserjéket, bokrokat, füveket, amelyek aztán életük végéig kitartanak ott.
Peter Wohlleben
-
A növényeknek van tapintóérzékük, de fájdalmat nem éreznek, és a reakcióik nem szubjektívek. A mi fájdalomérzékelésünk ezzel szemben nagyon is szubjektív, személyről személyre változó. Az egyik embernek egy könnyed érintés kellemes lehet, a másik azonban már csiklandozásként érzékeli. A különbözőség okai az ioncsatornák megnyitásához szükséges nyomás erősségét meghatározó genetikai jellegek eltéréseitől a félelemmel, pánikkal, szomorúsággal kapcsolatos, a konkrét tapasztalatokat esetleg eltúlzó személyes lelki beállítottság sokféleségéig terjednek. A növények mentesek az efféle szubjektivitástól, mert nincs agyuk. Érzik azonban a mechanikus hatásokat, és sajátos módon válaszolnak a különböző fajta ingerekre. Reakcióik nem segítik elő a fájdalom elkerülését, de úgy módosítják a növény fejlődését, hogy a lehető legjobban alkalmazkodjon a környezethez.
Daniel Chamovitz
-
Az állatok és a növények, de még az élettelen környezet is folyamatosan adnak jelzéseket arról, mi a helyzet körülöttünk. Legyen szó saját időjárás-előrejelzésről vagy a meteorológiai események értékeléséről, rovarfertőzésekről vagy az évszakok kezdetéről és végéről, mindezeknek a jeleit mi magunk sokkal pontosabban leolvashatjuk a kertünkben, mint bármely hírolvasó a papírlapjáról.
Peter Wohlleben
-
Az állatok csaknem kivétel nélkül meg tudják választani környezetüket: menedéket keresnek a vihar elől, ennivalót és társat keresnek, vagy az évszakok változását követve kedvezőbb időjárású vidékekre költöznek, a növényeknek azonban tûrniük kell az időjárás jelentette megpróbáltatásokat, és alkalmazkodniuk kell a mindenkori körülményekhez, mert nem kelhetnek útra, hogy kedvezőbb környezetet keressenek. Így aztán bonyolult érzékelő- és szabályozórendszert fejlesztettek ki, és ennek révén növekedésük ütemének változtatásával idomulnak a környezeti viszonyokhoz.
Daniel Chamovitz
-
A sokrétû és gazdag érzékszervi benyomásokból, amik a növényeket és az embereket is folyamatosan érik, csak mi építünk érzelmi konstrukciókat. Saját érzelmi tartalmainkat vetítjük ki a növényekre, amikor azt gondoljuk, hogy virágba borultan boldogabbak, mint amikor fonnyadoznak.
Daniel Chamovitz
-
Minden kert a természeti erőforrások tárháza! Van víz, amelyet az égből kapunk, van talaj, amely befogadja és táplálja a növényeket, van biomassza, amely folyamatosan termékenyen tartja a talajt, és ott vannak az állatok, illetve a mikroorganizmusok is, amelyek ugyancsak hozzáteszik a magukét az egészhez. Igaz, ezeknek nem mindegyike áll folyamatosan rendelkezésre, és nem is okvetlenül abban a mennyiségben, amit elsőre gondolnánk, pláne nem a klímaváltozás idején. A dolog szépsége ugyanakkor, hogy rajtunk múlik, mennyire életképes, egészséges és fenntartható rendszerré áll össze a kertünk.
-
Amikor fokozzuk tudatosságunkat gondolatainkkal és érzéseinkkel kapcsolatban, akkor tágabb környezetünk részeként még inkább képesek vagyunk mindezt bizonyos távlatból szemlélni. Amennyiben ebből a nem ítélkező megközelítésû perspektívából tekintünk magunkra, akkor az segíthet annak felismerésében, hogy melyek életünk stresszes területei. Az életünkben jelentkező stressz jeleinek észlelése és beismerése révén megfoszthatjuk a betolakodót attól az erőtől, amely nyugtalanná, szorongóvá vagy levertté tesz bennünket.
-
A kérdés nem az, hogy intelligensek-e a növények (...), hanem az, hogy érző lények-e - a válasz pedig az, hogy igen, azok. A növények nagyon is tisztában vannak környezetükkel. Érzékelik a látható világot, különbséget tesznek vörös, kék, infravörös és ibolyántúli fény között, és a tapasztaltaknak megfelelően reagálnak. Érzékelik az illatokat, és felismerik a levegőben egészen parányi mennyiségben sodródó vegyületeket is. Tudomásuk van arról, ha valami hozzájuk ér, és megkülönböztetik a különböző fajta érintéseket. Érzik a gravitációt, és úgy irányítják növekedésüket, hogy a gyökereik lefelé, a hajtásaik pedig felfelé törekedjenek. Mindezen felül pedig tisztában vannak a múlttal, emlékeznek a régen átélt fertőzésekre és más megpróbáltatásokra, és emlékeik alapján irányítják, módosítják fiziológiai folyamataikat. Hogyan kell megváltoztatnunk a zöld világgal szembeni viselkedésünket, miután felismertük, hogy a növények érző lények? Nos, ők nem személyekként érzékelnek bennünket; számukra pusztán egy vagyunk a külső környezeti hatások közül, amelyek növelik vagy csökkentik életben maradásuk és szaporodásuk esélyeit.
Daniel Chamovitz