Ha nem tudtam volna testem minden sejtjével, hogy szeret annyira, amennyire én szeretem őt – feltétel nélkül, visszavonhatatlanul, és hogy őszinte legyek, irracionálisan -, sosem lettem volna képes felkelni a földről.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek iránt érzett szeretet ugyanúgy elhal, mint a testük. A halhatatlan szerelem előfeltétele, hogy egy halhatatlan lényt szeressünk. Olyan valamit, ami sohasem lehet a miénk, akit képtelenek vagyunk teljes mértékben megérteni, sosem részesülhetünk belőle, nem lehetünk együtt vele, és éppen ezért semmiképpen nem fordíthatunk neki hátat. Ahmet Ümit
2. Nem is tudom felfogni, hogy nem szerethet téged valaki. Felfoghatatlan, hogy létezik olyan ember a földön, aki nem hordoz a tenyerén és nem óv meg minden bajtól.
3. Régen meg akartam magyarázni a szeretetet, leírni sejtekkel és hormonokkal, de most visszagondolva (...) azt hiszem, a szeretetet nem magyarázhatja meg a vallás vagy a tudomány. Ésszel felfoghatatlan és így van jól. De tudom, hogy attól, hogy (...) szeretjük egymást, attól lesz értékes az élet. Ebben a pillanatban nem is akarok tudni mást.
4. Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem? Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni. Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerûen nem tudod, hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg, mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz. Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe. Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap. Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban, hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem. Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét. Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed... mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.
5. Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.
6. Nem tudnék olyan emberrel élni, aki nem érti a bennem lobogó sötétet legalább annyira, mint a fényt, mert egyik a másik nélkül nem lehet több lényem felénél, és aki engem szeret, az szeresse az egész lényemet, ne csak a felét. Laurell Kaye Hamilton
7. Azt tudod, hogy mennyi mindent ki tudok állani. A gyomrom éhséget, az idegeim rettegést, a bőröm vágást, viszketést, hideget, a büszkeségem lemondást. Meg tudom bocsátani egy nőnek, ha szeretett és megcsalt. De hogy egy hölgy más jogon nevezzen magáénak, mint azon, hogy szeret "szeret": ezzel a gondolattal nem tudok kibékülni soha! Jókai Mór
8. Józan ésszel, ígérettel, reménnyel, lelkem nyugalmával, boldogságommal dacolva szeretem, és szenvedélyemtől semmi el nem téríthet. Charles Dickens
9. Egész életemben valahol nagyon mélyen őriztem mindenféle szeretetet, nehogy kiszökjön. Meg akartam tartani saját magamnak. Féltem, nehogy örökre elveszítsem. Azt hittem, ha megosztom, apránként elfogy, nekem pedig semmi sem marad. Charles Martin
10. Sosem bírtunk elszakadni egymástól teljesen. Néha úgy éreztem, mindent feláldoznék a szerelméért, máskor meg éppen ellenkezőleg, a lehető legmesszebb akartam kerülni tőle, annak reményében, hogy akkor sikerül majd lenyugodnom és visszakapnom a lelki békémet. Elizabeth M. Gilbert