Ha rosszra fordul a helyzet, azokhoz a dolgokhoz vonzódunk, amiket ismerünk vagy meg tudunk csinálni. Egy temetés napján a mindennapi kötelezettségek, mint a beágyazás, mosogatás, vasalás kötik az embert a fizikai valósághoz, és mentesítik időlegesen a fájdalomtól.

Kapcsolódó idézetek

1. Halottak napján nem csak a halottaink miatt megyünk ki a temetőbe, hanem saját magunkért is, mert az élet mindennapi gondjai közepette hajlamosak vagyunk megfeledkezni e világ kérlelhetetlen igazságáról: az élet mulandó. Böjte Csaba
2. Sokszor van, hogy az ember valamitől hosszú időn át állandóan retteg, attól fél, hogy belepusztul, ha bekövetkezik, s mikor bekövetkezett, minden nagyobb rázkódtatás nélkül tudja fogadni... minek előre félni és aggódni rossz napoktól, amik, ha megérkeznek, úgy lehet, már a sírban találnak?
3. Nem lehet megmondani, mire van szükség ahhoz, hogy az ember továbblépjen egy temetés után, hogy összeillesszük egy összetört család darabjait, hogy élni tudjunk a sebhelyekkel. Tehát mit kívánunk végül? Egy szép napot. Egyetlen szép napot. Néhány órányi emlékezetkiesést. Fredrik Backman
4. Az emberi psziché automatikusan mélyre temeti az olyan dolgokat, amelyeket nem tudunk kezelni, amik egyszerûen túl ijesztőek és elbizonytalanítóak egészen addig, amíg eljön az a nap, amikor képesek leszünk megbirkózni velük. Sajnos azonban akármennyire is próbáljuk mélyre temetni magunkban a fájdalmat, utat találhat a felszínre különböző függőségek, szorongás, táplálkozási zavarok, álmatlanság vagy bármilyen olyan poszttraumatikus tünet és önpusztító viselkedés képében, amelyet a bántalmazások túlélői évek hosszú során át tapasztalnak. Meglehet, az incidens maga csak percekig vagy esetleg pár órán át tartott, a hatása azonban egy életen át elkísér. Demi Moore
5. Talán megeshet néha, hogy jól jön a közvetlen környezetünkben bekövetkező haláleset. Fő a pozitív gondolkozás!
6. Annyira mély, nehéz folyamat a gyász, hogy olyan fogaskerekeket kattint be, amelyek már egészen be vannak rozsdásodva. Alapjaiban tisztítja és erősíti meg az embert - de teret kell engedni neki, hogy átmenjen rajtad, mint egy gyorsvonat. A gyötrődés, a fájdalom aztán sok minden rosszat is kimos, segít szembenézni dolgokkal. Pásztor Anna
7. Vannak dolgok, amiket magunkkal viszünk a sírba.
8. A gyászoló számára (...) egy időtlen állapot kezdődik, lélekben kiszakad a hétköznapi telő időből. Akár hónapokig érezhetjük úgy, hogy zajlik körülöttünk az élet, de mi nem veszünk benne részt. A sikeres gyászfeldolgozás nyomán többek leszünk, mert megváltozik az életünkben a fontossági sorrend.
9. Kényes dolog a gyász. Ha nem törődünk vele, magától elmúlik, hogy aztán a legváratlanabb pillanatban csapjon le ránk. Ha viszont hagyjuk, hogy elhatalmasodjon rajtunk, és az életünk részévé váljon, vérszemet kap, és örökre a nyakunkon marad. Legokosabb, ha úgy kezeljük, mint egy látogatót. Betessékeljük, megvendégeljük, aztán útjára bocsátjuk.
10. Mindegyik temetéssel eggyel könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt. Kollár-Klemencz László